Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - Hatáskörök és feladatok

A század utolsó éveiben újabb feladat szakadt a mezőváros nyakába: a postaszolgálat. A tapasztalt városatyák sejtették, hogy ez a kétségtelen előnyök mellett igen komoly újabb anyagi terhet jelent ez a közösség számára. Éppen ezért népgyűlésen vitatták meg - 1697. január 20. - a tehervállalás körülményeit, és itt döntöttek ennek elosztásáról. Az év során részben a szolgáltatás megszervezéséről, részben ennek költségeiről és bevételeiről a másodbíró részletes feljegyzést készített.

170 A rendi-feudális társadalom nagy részében a mezővárosok tanácsai nemcsak a kisebb regálék révén, a kocsma, a mészárszék, a piac, a vásárok és a malmok működtetése révén gyarapították a város bevételeit, hanem önálló gazdálkodást is folytattak. A városnak ehhez csaplárokat, mészárosokat, a vásárbírókat kellett felfogadni, akiknek a konvenciójáról, díjazásáról gondoskodniuk kellett. Ezeken túlmenő egyéb gazdasági és szervezőmunkát is felvállaltak. Ennek kézzel fogható jelei a XVI. századra nyúlnak vissza. 1594-ben „Említtetik a Város barma."

171 Kétségtelen, hogy már az előző évtizedekben is volt önálló juhászata, hisz 1598-ból több olyan feljegyzés áll rendelkezésünkre, amelyek egy régóta működő rendszerre utalnak. „A város tartott juhászatot. (Barma is volt)" Egy másik kijegyzés már több adatot őrzött meg: „Szent György napkor, midőn az új főbírónak, László Ferencnek kezéhez számlálják a város juhait, volt az mindössze a fejőssel egyetemben 209 darab." A juhnyáj sokoldalú hasznosítása ugyancsak régebbi gyakorlatot bizonyít, mivel ebből az évből való feljegyzés szerint a tanács saját üzemében dolgoztatta fel a tejtermékeket: „A Sajt nyomónak szegődése volt 6. f. 5 pénz, egy ümög, egy gatya." A későbbi évtizedekből önálló sajtkészítö házak készíttetetéséről vannak adataink. Kétségtelen, hogy a gyapjúból évenként ugyancsak számottevő bevétele volt.

172 A XVII. század utolsó harmadában jelentős saját ménest is tartott'

7 . A század végén pedig az önálló kondájáról gondoskodott ismételten a tanács.

174 A bormérés melléktermékét a seprűt ugyancsak saját üzemében dolgoztatta fel, erre a célra is külön épületet készíttetett, és pálinkafőzőt alkalmazott. Az adószedő bíró lajstromaiban tucatnyi cseléd bérét rögzítették rendszeresen. Aligha kétséges, hogy a leggazdagabb kecskeméti polgárok sem alkalmaztak több bérmunkást. Túlzás nélkül állítható, hogy egy jómódú középnemes gazdaságával vetekedett ez a szervezet. 1662-től vannak feljegyzéseink a különféle konvenciókról. Ezek szerint két mészárost, legalább két csapiárt, egy szakácsnőt, vagy szakácsot, egy konyhalányt, egy pálinkafőzőt, egy házi szolgát, több lovászt, vagy bérest, nyájjuhászt, ellető juhászt, fejőjuhászt, kospásztort, isztrongahajtót, kanászt és kecskepásztort tartottak.

1 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor. 1991. 47-48. BKMÖL IV. 1510/a. 1697. 1-3. ill. 56-58. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 38. Az egykori jegyzőkönyv 213. oldaláról készült kijegyzés. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 4748. RUSVAY Kálmán, 1976. 53-80. A Homokhátság és ezen belül Kecskemét állattartásáról a közelmúltban készült egy feldolgozás: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 2007. Nyomás alatt. Természetesen évenként voltak kisebb eltérések a bérmunkások alkalmazásában. IVÁNYOSISZABÓ Tibor, 1985/c 334-343.