Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - A keretek formálódása

Tehát mindezek ellenére nem állítható, hogy Kecskemét szabad királyi város lett volna, de az kétségtelen, hogy az akkori mezővárosokat illető jogokat már élvezte. Bár igen kevés mezővárosi kiváltságlevél maradt ránk, amelyek tételesen rögzítették az egyes települések megszerzett jogait és kötelezettségeit, a konkrét esetekből a folyamat jól körvonalazható.

6 Okleveleink igazolják, hogy Kecskemét már Mohács előtt az akkori mezővárosi jogok birtokában volt. A papválasztás Európa jelentős részében elterjedt, de a XIII-XV. században talán Magyarországon lett szokásossá legszélesebb körben. Nincs okunk kétségbe vonni, hogy Kecskemét templomát a város lakossága maga építette és nem valamely földesura, és már a XIV. században rendelkezett szabad papválasztással.

64 A tridenti zsinat után a katolikus egyházon belül ez a hagyomány fokozatosan háttérbe szorult, de a protestáns többségű városok egyházaikkal szemben fenntartották ezt a jogot. A szomszédos mezővárosban, a protestáns lakosú Kőrösön a XVII. században világiakból álló városi tanács intézte az ekklézsia ügyeit.

65 A vegyes felekezetű Kecskeméten sem tünt el teljesen a civilek szerepe az egyházi ügyek területén, és itt egyik egyház sem tudott olyan egyértelmű befolyást gyakorolni a civil életre mint Körösön.

66 A viszonylagos önállóság egyik jele az is, hogy a város már a hódoltság előtt egy összegben fizette a váci püspöknek a tizedet, és ez a gyakorlat a hódoltság alatt és után is fennmaradt.

67 A mezővárosi jog egyik alapköve az volt, hogy a település a földesúr bizonyos mérvű beleszólása mellett saját maga intézhette belső ügyeit. A középkor végén a mezővárosaink maguk választhatták bírájukat, akinek rendkívül széleskörűjogot biztosítottak és a „közösen, vagy nagyobb és józanabb rész" által választott esküdtekből álló bíróságukat, amely testület a főbenjáró ügyek kivételével a polgári és büntető ügyekben dönthetett. Ez ellen a tárnokmesterhez lehetett fellebbezni.

68 Később az úriszék, illetve a nemesi vármegye lett az illetékes fellebbviteli fórum. A fejlődés folyamatának részleteit írott emlékek hiányában a legritkább esetben lehet nyomon követni. Az alföldi városokra vonatkozó Mohács előtti emlékek különösen hézagosak. Az viszont kétségtelen, hogy Kecskeméten már 1423-ban régi gyakorlat lehetett a bíróválasztás, hisz Zsigmond király MÁLYUSZ Elemér, FÜGEDI Erik, SZŰCS Jenő és BÁCSKAI Vera e tárgykörbe sorolható munkái nyújtanak jó tájékozódási pontokat. HORNYIK János joggal emeli ki, hogy a váci püspök soha nem vonta kétségbe a város ezen jogát. 1861. 1. 156. MAJLÁT Jolán, 1943. 148-150. A városok befolyását az egyházi életen belül nem lehet kizárólag a kálvini tanok hatásával magyarázni..."Városaink, a XV. századtól kezdve egyre önállóbban járnak el egyházi ügyeikben, így a patronátusi jogra hivatkozva, mind sűrűbben maguk választják papjukat, s előfordul, hogy az ezt sérelmező püspökkel szemben is megvédik eljárásukat. Általános európai jelenség ez: Eperjes város tanácsa még a karmelita kolostor vagyona fölött is felügyeletet gyakorol, s ha a prior nem jár el kellő gonddal, fogságra veti, 1521-ben pedig el is mozdítja." A reformáció, közelebbről a kálvini reformáció - úgy tűnik - nem teremtett új gyakorlatot, amikor a mezővárosi tanács kezébe adta az egyház fölötti közvetlen joghatóságot, hanem egy már meglévő fejlődési tendenciát folytatott, és a világiaknak amúgy is juttatott egyházi szereppel erősített. BENDA Kálmán, 1986.303-304. HORNYIK János, 1862. III. 247-269. FÜGEDI Erik 1981. 280-287.