Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - A keretek formálódása

a kunok védelmében korlátozta a mezőváros bírójának és tanácsának túlkapásait, de semmilyen formában nem vonta kétségbe ezek jogszerű megválasztását és jogkörük gyakorlását. 9 Ugyancsak az 1423-ban kiadott oklevél bizonyítja, hogy a város lakosai már akkor sem falusi jobbágyok voltak, hanem már bizonyos keretek között polgári jogaik lehettek. Minden bizonnyal a királytól kapott jogok alapján laktak a városban, birtokoltak javakat a településen és annak határában, és ezek alapján hárultak rájuk meghatározott kötelezettségek. Aligha véletlen, hogy hagyományos, a szokásjogok által is szentesített formulát, a „Judici et Juratis, ceterisque Civibus, et universis Hospitibus Oppidi Nostri Kechkemet vocati" kitételt használta az oklevél írója, amely mögött valós autonómia rejlett.

70 Ezeket a jogokat a következő évtizedek és évszázadok gyakorlata tovább árnyalta, tovább bővítette érdemi tatalommal. Amikor a város zálogként majd véglegesen magánföldesurak birtokába került, ezek a mezővárosi jogok érdemben nem sérültek. Ezt igazolja I. Ferdinánd 1564-ben kiadott levele, amelyben megerősítette Kecskemét korábbi írott és íratlan jogait: hogy „Cives et Inhabitatores Opiidi Kechkemeth habent vei habuerint, in praesentiam Judicis et Juratorum Civium dicti Oppidi Kechkemet prosequantur".

71 Azaz a kecskeméti polgárokat az ország területén elítélni és azok portékáit elkobozni nem lehet, hanem velük szembeni panasz esetén a város bírája és esküdtei elé kell őket állítani. Ez a rendkívül komoly jogi védettség számottevően eltér a falvak jobbágyainak állapotától, és a következő századokban is érvényben maradt. Ezekben a századokban a mezővárosi kiváltságok jórész szokásjog formájában jelentkeztek, kezdetben érthetően nem kodifikálták a mai jogi kategóriáknak megfelelően, és csak hosszú gyakorlat alapján kapták meg későbbi formájukat. A fejlődés folyamatát pontosan máig sem ismerjük. Az viszont kétségtelen, hogy Kecskemét a XVII. században lényegében városként működött, de kénytelen volt figyelembe venni földesurainak birtokjogát, és azt nem korlátozhatta, nem sérthette. A nagyobb mezővárosokhoz hasonlóan Kecskemét lakosai számára is egy meghatározott összegben, egy summában határozták meg kötelezettségeiket a királyok és a királynék. Ezt a gyakorlatot elfogadták a várost zálogba vevő főurak, majd később a tényleges birtokjoghoz jutó földesurak, illetve a földesúri családok, akiknek az évenként járó összeget a kötelező ajándékokkal együtt a hódoltság ideje alatt rendszeresen eljuttatták. Ezt elsődlegesen az tette indokolttá, hogy a birtokosok már a várostól igen nagy távolságban laktak, termények elszállítása körülményes lett volna. A hódoltság idején még egyértelműbben ragaszkodtak a terhek pénzbeli fizetéséhez.

72 69 HORNYIK János 1860. I. 201-206. 70 Természetesen ezt nem szabad a mai értelemben, hanem csak a XV. századi keretekben használni. SCHWAB Mária is kiemeli munkájában, hogy már* a XV. század elején Kecskemétnek teljesen kialakult városi szervezete volt. 1939. 6. 71 HORNYIK János, 1860.1. 228. Az oklevelet Rudolf király 1582-ben megújította. 72 HORNYIK János, 1862. III. 1-69.