Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A HÓDOLTSÁG - A Török Birodalom és Európa

KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN A HÓDOLTSÁG A Török Birodalom és Európa Az oszmán török hódítás Európán belül nemcsak a Balkán és Magyarország sorsát határozta meg évszázadokra, hanem fenyegető katonai jelenléte hosszú időre a mediterrán és az atlanti országok politikája számára is az egyik legfontosabb kihívás lett. Európa távol-keleti országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatainak megvámolása a Török Birodalom kiemelkedő és rendszeres bevételi forrása lett. Az oszmán uralkodók a bizánci és az arab államszervezet és civilizáció fontosabb elemeinek átvételével egy jól szervezett, erősen központosított katonai és polgári rendszert hoztak létre. így biztosították rövidebb távon rendkívüli sikereiket, viszont ezzel együtt konzerválták a keleti despotikus berendezkedést és a már korábban megmerevedett társadalmi struktúrákat, amelyek hoszszabb távon hanyatlásuk szükségszerű előidézői lettek. A birodalom apparátusa szigorú ellenőrzése alá vette a kereskedelmi útvonalak mindegyikét, és az átmenő forgalom vámjaiból nemcsak a közigazgatásra, hanem a hadsereg kiépítésére is bőségesen jutott. Azonban e rendkívüli földrajzi adottság, az ebből eredő bőséges gazdasági forrás haszonélvezője csaknem kizárólagosan a török állam lett. A társadalomnak még egy viszonylag szűk rétege sem tudott hosszabb távon az ehhez kapcsolódó gazdasági folyamtokba bekapcsolódni, és így vagyont, tőkét felhalmozni, gazdasági bázist kiépíteni. Ugyanis a bevételek gyorsabb elérése érdekében az uralkodók sorra átengedték a kereskedelmi vámhelyek bérletét a különböző nyugati kereskedőknek. A jól kiépített hadsereg és annak vezetői ismételt hódításokat, katonai sikereket, előmeneteli lehetőségeket és zsákmányokat követeltek. Ez az elvárás régtől fogvájói illeszkedett a keleti despotikus államok jellegéhez. A szultánok és ambiciózus hadvezéreik rendre kihasználták a közel keleti államok és az egyre inkább összezsugorodott, régóta agonizáló bizánci birodalom belső ellentéteit, és fokozatosan hatalmuk alá gyűrték Kis-Ázsia, majd a Balkán területén lévő államokat. E hódítók között az egyik legeredményesebb kétségtelenül I. Szulejmán lett, aki 1520-ban került hatalomra, és csaknem fél évszázadot átfogó uralma alatt a legnagyobb hódításokat tette, és több tekintetben is megalapozta, biztosította birodalma virágkorát. Valójában az ő nevéhez kapcsolódik a középkori Magyarország függetlenségének felszámolása, középső részének meghódítása, a tö-