Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (361-618.; Il.kötet)

Az első ágyúlövést egy csónakban ülő szegény molnárra tevék, a csónak megrongáltatott, s a molnár aligha a szeme világát el nem veszté. A második lövés egy a Vajas folyó partján álló fabódéra történt, mely a hős sereg végtelen megelégedésére eltalálva lön, a harmadik végre egy lisztes zsákokkal megrakott csónakra, melyen a lisztet szétszórták, s evvel a diadalmas flotta továbbhaladt. Történetírók, egy lapot szánjatok e rettenthetetlen hősök mai merényletének. E garázdaságokat Perczellel tudatták.... Közlöny Debrecen, 1849. május 9. 100. sz. 371-372. -Belföld 442. Bács, 1849. május 6. A Közlöny beszámolója a horvátok Szeremle és Baja ellen intézett támadásáról Bácsból, 1849. május 6. Éppen most érkeznek számos nemzetörök Bajáról, s előadják, a Jellachich bandája hogy támadta meg Szeremlét és Baját, mint akarta e jeles magyar, hős szellemű várost felégetni, s kirabolni, hanem mily pompásan főzetett le a szemtelen csapat. Sajnálkozva nézték ugyanis az elmúlt napokban a bajaiak, mily kényelmesen sétálgatnak el előttök a rongy népet cipelő gőzösök, s valahányszor gőzöst vevének észre, tartva attól, nehogy az éhes csoport falánkságának a szorgalmas nép vagyona martalékul essék, a városban mindig riadó vereték, s a Sugovica partján kiállított mozsarak hirdetek, hogy talpra magyar. Ez nem tetszett a költözködő madaraknak, s feltevék magukban, hogy ezért majd meglakoltatják a bajaiakat. Ma reggeli 3 óra táján tehát egy gőzösre, s evvel vontatott négy hajóra kerekedve a Fa Peti-féle argonauták, mintegy 600-an, köztök egy század vasas, egy század dzsidás lovasság, Szeremle alá jöttek, s embereik, persze a rác kémeik által értesíttetvén, miképp a rév táján egy kocsmában néhány gránátos szokott előőrségen lenni, ezeket elfogandók a hajóból kimászván, a házat körülvették, de miután egy lélek sem volt benne, mintegy 200-ra való csapatot kiszállítanak a szárazra, hogy Szeremle felé száguldozva, a vidéket fellármázzák, hogy így a bajai erő e tájra kicsalatván, ezalatt Baját meglephessék, és kirabolhassák. Úgy mondják, e kirándulást bizonyos, a rácok uralma idejében Baján térparancsnokoskodott, de már azelőtt is ott lakott Kosztics nevű túl a Dunára szökött nyugalmazott százados vezérlé. Úgy is lön, a fráterek, vadászokkal vegyest vonultak a falu felé, de itt fegyveres előőrökre akadtak; ezek ti. tegnap este Foktőről 6 fontos ágyúk kíséretében Szeremlére vonult Bertalan csapatjabeli vitézek voltak. Azonnal lárma lön, puskalövések válták fel egymást, mire a 6-700-ra menő sereg talpra kel, a nép iszonyú zajt üt; s ekkor vették észre a szemtelen rablók minő kelepcébe jutottak, hirtelen a hajó felé futásnak eredtek, a mieink utánok, egy vadász eldobta a fegyverét, ruháját, s a mi embereinkhez, „éljen Kossuth!"