Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

Összefoglaló

ÖSSZEFOGLALÓ A 15 ezer fos Baja katonai szerepe és jelentősége nem vethető össze olyan helyekével, mint Arad, Temesvár, Pétervárad, Eszék, Szeged stb., hiszen itt nem volt vár, sem más fontos katonai erődítmény, és nagy csata sem zajlott a közelében. Viszont forradalompárti városként a Bács-Bodrog megyei nemzetőrség egyik fontos utánpótlási bázisát képezte, és más területeken is egyáltalán nem lebecsülendő szerepet játszott, amelyben meghatározó jelentősége volt a földrajzi fekvésének. A város viszonylag messze esett a délvidéki hadszíntértől, de baj esetén elérhető távolságban volt az ottaniak számára, és menedékhelyként szolgált. Ám nemcsak a forradalompárti menekültek számára töltötte be a gyülekezőhely szerepét, hanem pl. Heinrich Hentzinek, Pétervárad parancsnokának 1848. október 18-án történt elmozdítása után tisztikara császári érzelmű része is Bajára vonult vissza, és hasonlóképpen cselekedett 1848-1849 fordulóján a császárpárti gróf Esterházy Sándor tábornok és tisztikara is. Baja helyzetét érdekessé tette még az a körülmény is, hogy mind a magyarok, mind pedig a szerbek hadműveleti vonalán feküdt, mindkét fél hadműveleti kiindulópontnak tekintette. Emellett érintett volt a szerbek politikai törekvéseként megvalósítandó szerb vajdaság ügyében is, ennek az északi határa ugyanis a Maros-Szeged-Szabadka-Baja vonal lett volna. Az akkori Baja nemcsak kisebb volt, mint ma, hanem a szomszédsága is egészen más. A mai Baja 1848-1849-ben három önálló településből állt. Közülük Baja szabadalmas mezőváros és Istvánmegye község Bács-Bodrog vármegyéhez, míg a tőlük alig 780 méterre északra fekvő Bajaszentistván község Pest-Pilis-Solt vármegyéhez tartozott. A két megye határa Istvánmegye és Bajaszentistván között húzódott. Baja járási székhely is, itt működött Bács-Bodrog vármegye felső járásának főszolgabírósága. Pest-Pilis-Solt megye átszervezésekor, 1849-ben Bajaszentistván is szolgabírói székhely lett. Ez azt jelentette, hogy Bajáról és Bajaszentistvánról küldték szét a környező településekre a főszolgabírói, illetve a szolgabírói körrendeleteket. A közigazgatási határ ilyetén alakulása révén a Baja történetét kutatók egyidejűleg két vármegye életébe nyerhetnek bepillantást. De más, főként dél-dunántúli megyék életébe is betekinthetünk innen. 1849-ben ugyanis rövid ideig Baján működött Csertán Sándor Zala megyei, Pomutz György és Noszlopy Gáspár Somogy megyei, valamint Majthényi József Baranya megyei kormánybiztos. A polgári és katonai feladatok ellátásában fontos szerepet játszottak a városi intézmények. Közéjük tartozott a bajai sóhivatal, amely ekkor kettős feladatot látott el. Elsődleges funkciója szerint sóval látta el a várost és környékét, amelyet a szegedi központi sóraktárból szállítottak tengelyen Bajára. Másodlagos tevékenységként állami bankként működött, vagyis helyettesítő funkciót töltött be. Állami bankok ugyanis az országban ekkor még csak kevés helyen léteztek. Ezért a pénzügyminisztérium a sóhivatal közbenjöttével