Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (361-618.; Il.kötet)

hogy Zomboron maradhatok. Ekkor törzstisztjeimmel tanácskozván, abban egyesültünk, hogy Zomborbúl Sztapár megtámadására kiindulunk, a piarcra jővén egy parasztot hoz Falvay Kapitány hozzám azzal a jelentéssel, hogy az ellenség már igen közel van a városhoz. Én ekkor felmentem a toronyba az ellenség állását megnézni, de a köd miatt semmit bizonyosan ki nem vehettem, az alarmpiacra megyek, és a katonaságot ki a városbúi az ellenség elébe viszem két Colonban, az első Colon, amit magam vezettem, állott egy Escadron lovasságból, 3 Divisio gyalogságból és 5 álgyúból. Mikor az ellenség engemet a városból kijönni látott, nyolc 12 fontossal és egy 18 fontossal kezdett lövöldözni, ez hogy micsoda ágyú, a tőlünk felszedett 12 és 18 fontos golyók bizonyítják, de a Colon még nem is fejlődött ki, mikor már az ellenség engem a bal oldalon turnérozott, és az ott álló szőlőkbe magát bevette, azt látván a Colont kifej lődtettem az ellenség ágyútüze alatt. Magam visszamegyek, s midőn a városba érek, már a városi rácság 13 ezerből álló fellázadt és ellenem kikelt. A munitioból amit lehetett szekerekre tétettem, és így átlátván, hogy két ellenség közt magamat a városban fenn nem tarthatom, seregemnek más részét poggyásszal együtt a Sztapári útra kivittem, itt a seregemnek ezt a részét felállítottam, az egész lovasságot és az ágyúkat a balszárnyra vévén, az ellenségnek hátba akartam menni, hogy a város előtt álló seregemnek az ellenséget elölről és oldalvást megtámadva megsemmisítsem. De az ellenség mikor magamat felállítottam, a városban lévő erőmnek már hátba jött és velem szemközt a szőlőkből reám 8 ágyúból 3 és 6 fontosakkal lövöldözni kezdett, ekkor, hogy a városban lévő erőt kockára ne vessem, annak parancsoltam a városból kihúzódni és a tőlem vett positioba felállni. Az ellenség ágyúira nem lőhettem, mert tőlök mást mint golyót és füstöt nem láthattam. A seregemnek itt álló része szokatlan az ágyútüzben elkezdett bomladozni és ahelyett, hogy előre vihettem volna, szaladni kezdett a lovasság is a somogyiakon kívül. A tisztek jó példája, és az, hogy egynéhányat magam és segédtisztem megsebesítettünk, annyira helyrehoztam, hogy kevéssé megállottak, de a bajai vörössapkás mozgó sereg többnyire kaszásokból álló, a gyáva Sándor Kapitány példája után addig szaladott, meddig csak a lába vihette, s csak 2 tiszt, s mintegy 20 ember nálam mikor azt kiabáltam, aki magyar mellém áll megmaradt, ekkor a város előtt álló sereg a városon keresztül húzódott, az utolja a rácságtúl a házakból lövöldözve oly szerencsésen menekült, hogy embert nem vesztett, a sereget újra felállítván, átláttam, hogy ezen emberekkel boldogulni nem lehet, ágyúimat az ellenség nagy ágyúi ellen nem használhatván, Zomborbúl magamat a legnagyobb rendben visszahúztam, ez az, amiért Zombort odahagytam, s hogy a forspontokról semmi jelentést nem kaptam, oka az, hogy az ellenség eleibe nem mehettem vele ütközni, de ha ütközhettem volna is vele, rendes katonaság nélkül tűzben még nem állott emberekkel, mintegy 8 ezer rác és 17 vagy 18 nagyobb ágyúkkal a győzelmet aligha vívtam volna ki.