Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (361-618.; Il.kötet)

Megkérem ezredes urat ezt az én jelentésemet a Honvédelmi Bizottmánynak előterjeszteni. Amit tettem, belátásom szerint jónak véltem, de hogyha ez ezredes úr előtt hibásnak látszanék, megkérem Önt, engem oly helyre állítani, ahol az ellenség szemközt, jó katonákkal, hogy megmutathassam, hogy mit tudok tenni, ha az embereimben bizalmat helyezhetem. Szabadka, 1849. február 21-én Nemegyei m.p. Őrnagy Egykorú másolat. MOL H 2 OHB 2567/e/1849-es jelentés melléklete 374. Bács, 1849. február 21. A Közlöny beszámolója a Bács megyei katonai helyzetről Bács vidékéről, 1849. február 21-én. Bezzeg a rácok ugyancsak garázdálkodnak Bácskában; Szabadkát kivéve már mindenhova befészkelték magukat. Ha mindenütt oly ellenállásra találnának e rablók, mint emez átok sújtotta megyében, úgy ez az istentelen faj rövid idő alatt országokat barangolna be, s rabolna ki. Szégyen, gyalázat ama vidék lakosaira, egy ember veszteség nélkül bevonult a rácság Zomborba és Bajára. No szépen vagyunk! Mihelyest a zombori rác komité felszólítást intézett a többi közt Bajához, Baja mezővároshoz, azonnal lön határozat, megadjuk magunkat. Vegyétek le rólunk a szemeiteket testvéreink, mert mi rettentően szegyeneljük magunkat. Hanem várjuk ám azért az időt, hogy amennyire lehet, mindent jóvá tegyünk. Földönfutókint vagyontalanul vándorolni kínosabb sokkal, mint nem élni, de bosszulatlanul halni mégse fogunk, és így a többiről majd beszélünk máskor. Most a rácjárásról némelyeket. Tudva van, miképp Nemegyei őrnagy mintegy 3 ezer dunántúli önkintesekkel, és 8 ágyúval Zomborban tanyázott. A rácok Kulán tartózkodó bizottmánya már e hó elején felszólítá Zombort és Szabadkát, hogy adják meg magukat, 11-éig minden csendesen volt, e napon azonban reggeli 6 órakor ágyúlövésekkel köszöntöttek be a rácok Zomborba; a lakosok jóérzelmü része azt vélte, hogy a tetemes erő által védetik, de rémítően csalatkozott, mert a sereg anélkül, hogy a harc szerencséje megkísértetett volna, tüstint Sztanisics felé kiparancsoltatott, a több ezerből álló rablócsorda pedig a megyeház felől a városba kényelmesen bevonult, s annak a birtokába tevé magát, diadaluk jeléül a börtönök felett lévő tornyot lelőtték. A lakosok nem rác része rémülve takarodott ki a seregünkkel, minden vagyonát az ellenségnek martalékul hagyva; menekült egy-két perc alatt ki-ki, merre bírt. A rögtöni, és kardcsapás nélküli feladáson minden ember szeme szája elállt, az okát mindenki nem másutt, mint egyben találja fel, s ez, majd megtudják a tisztelt olvasók az illetőktől.