Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (1-360.; I.kötet)

E megye közönsége tudja, hogy a magyar nemzet sem fel nem támadt a királyi hatalom ellen, sem új szerzemények végett nem indított háborút. Horvát, rác, oláh fellázadt a törvények uralma ellen, miket királyi eskü szentesített. A király maga avégett hívta össze az országgyűlést, hogy gondoskodjék fegyveres erőről, s pénzforrásokról ezen lázadás ellen, melynek kárhoztatását, az országgyűlés megnyitására leküldött királyi levelében, úgy maga, mint egész családja nevében nyíltan és határozottan kimondotta. De míg ez mondaték, alattomban a leggyalázatosabb gyilkos pártütés szítogattatott; s midőn ezt elég erősnek vélték, hogy a magyar nemzetet semmivé tegyék, akkor rögtön a pártütőket, rablókat, a király kedves híveinek nevezé, királyi tekintélyével melléjök, a pártütőkhöz állott; a magyar nemzetnek azt monda, ne merd magadat védelmezni, s a pártütés vezérének kezébe akará adni az ország feletti katonai zsarnok uralmat. A magyar nemzet csak nem lehetett oly oktalan, hogy védelem nélkül nyújtsa nyakát a bárd alá. Tehát az önfenntartás természeti ösztönéből indulva, melyet Isten még a féregnek is megadott, védelmezé magát. E védelem terén vagyunk még ma is. Soha az országgyűlés a legkedvezőbb viszonyok között sem lépett az elbizakodás terére; soha sem mondott többet mint azt „Védelmezzük a nemzetet pártütés, lázadás, hitszegés ellen." És szégyen, gyalázat, ők támadják meg a törvényt, lázadást támasztanak az országban, idegen fegyveres erővel rohanják meg az országot; s még ők merik nemzetünket rágalmazni, hogy a nemzet pártütő. Borzasztó, hallatlan istentelenség. A király leköszönt, s a királyi ház egy mellékágának ivadéka feláll, és azt mondja „én vagyok császár és király" minderről a nemzetnek semmit sem szólnak, mintha a magyar nemzet egy birkanyáj volna, melyet híre tudta nélkül adni venni lehet, tetszés szerint. Soha még Árpád idejétől, egy király sem mert ilyet megkísérteni. Soha egy szabad önálló, alkotmányos nemzettel ily botrányos játék nem űzetett. És az ifjú herceg, ki magát császár és királynak nevezi, első szavában nem azt mondja: „megtartom az alkukötést, melyet őseim, őseitekkel kötöttének; megesküszöm törvényeitekre, tegyétek fejemre Szent István koronáját," hanem egyetlen szava, melyet mondott ez: „nyakatokra küldöm seregeimet, s fegyverrel foglalom el országtokat." És mégis az országgyűlés ily körülmények közt sem akará kísérletlenül hagyni a békés kiegyenlítést. És mit feleltek ajánlatára, letartóztaták emberi s népjog ellenére az országgyűlés követeit, s Windisch-Grätz kinyilatkoztatá, hogy „feltétlen megadást követel, elfoglalja katonai erővel az országot, s katonai kormányt hozand be."