1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)

1956 BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN - BEVEZETŐ TANULMÁNY

Kecskemét ebben az időszakban megyeszékhelyként gyorsabban fejlődött, mint a megye, de mivel elmaradott térség központja volt, lassabban az ország más területeméi. Lakossága, az 1949. január 1-jei népszámlálás szerint, 88 369 fő, ebből belterületen mindössze 33 330 fő lakik.

14 Összesen 25 ipari jellegű vállalat volt a városban néhány ezer munkással. A két konzervgyár (az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár és a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár) alkalmazta a legtöbb munkást, kb. 3 ezer főt - őket is jórészt idényjelleggel. Az üzemek többsége pár száz emberrel dolgozott. Az átlagos munkáslétszám 1955-ben 6826 fő.

15 Kecskemét viszonylagos fejlődése a megye más városainak a háttérbe szorulásával járt. Különösen igaz volt ez Bajára, amely korábban megyeszékhely volt. Annak ellenére, hogy elvesztette ezt a szerepét, és járásközpont lett, a megye déli részeinek, a Felső-Bácskának továbbra is a legjelentősebb városa maradt. Infrastrukturális és urbanisztikai szempontból (a településhálózatban betöltött szerepe, az értelmiség létszáma stb.) 1956-ban még őrizte korábbi szerepét. A város alsó- és középfokú iskoláiban, valamint a tanítóképző főiskolán és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karán mintegy 8000 diák tanult. Baján sok fővárosi egyetemista is volt, például 1956. augusztus l-jén vonultak be Bajára, a vaskúti laktanyába a testnevelési főiskolások, a jogászok és a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói, hogy katonai szolgálatukat letöltsék.

16 Ezen kívül Baján volt a megye legnagyobb ipari létesítménye, a mintegy ezer főt foglalkoztató Bajai Gy apj úszövetgyár. Az Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa és a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének (KV) júliusi határozatai alapján országosan kibontakozó enyhülési folyamat ellenére továbbra is érvényesültek a rendszer lényegét képező totalitárius, diktatórikus jellemzők. Ősz lévén mindez elsődlegesen a begyűjtésben mutatkozott meg. Az aratás végeztével Kecskemét a megye városai között az utolsó helyen állt a begyűjtések területén. 300 hátralékosa volt annak ellenére, hogy a beadást közvetlenül a cséplőgéptől kellett teljesíteni. A korábbi évekhez képest jobb volt az emberek „hozzáállása", mégis: „Vannak notórius nem teljesítők. Ezek között ismét szerepel Deák István, visszahívott borbási tanácstag, aki állandóan agitál a termelők között, verseket ír, és azt írja, hogy nem kell gabonát beadni. Ezekkel szemben csak transzferálással lehet boldogulni."

1 1956 a mezőgazdaság számára nem volt rossz év, de akadtak, akik önhibájukon kívül nem tudták a számukra előírt beszolgáltatást teljesíteni: „...a beadási kötelezettségüket termés hiányában teljesíteni nem tudó termelők egy vagy több - a mezőgazdasági osztály és a begyűjtési hivatal által erre kijelölt - téeszből a beadás teljesítéséhez szükséges gabona mennyiségét az állami szabadáron felvásárolhassák." Az állami „szabadár" természetesen előre meg14 Bács-Kiskun megye legfontosabb statisztikai adatai, 1956. Kecskemét. 1957. 15. p. 15 Bács-Kiskun megye fontosabb statisztikai adatai, 1951-1956. Kecskemét. 1956. 39. p. 16 Gergely Ferenc: Baja, 1956. Baja. 1997. 20. p. 17 BKMÖL XXIII. 552. Kecskemét Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának (VB) iratai. Ülésjegyzőkönyvek. A VB 1956. augusztus 9-i ülésének jegyzőkönyve.