Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Bajai végrendeletek 1763-1847
30. Baja, 1846. március 24. Radisits János végrendelete A teljes Szentháromság nevében Alulírt jól tudván, hogy a halál bizonyos, de a kimúlásnak ideje bizonytalan lenne, ezen okbúl, noha ugyan gyengélkedő erővel, de mégis ép elmével bírván, kevés javaimra nézve a következendő rendelésemet teszem: 1. Lelkemet a Mindenható véghetetlen irgalmasságába ajánlom, testemet pedig a földnek, kívánván, hogy az holtom után sorsomhoz képest illően takaríttasson el. 2. Még 1836. esztendőben azon szent atyai céltól vezéreltetve, hogy még éltemben gyermekeimet elrendezzem, s minden netalán köztük eredhető civakodás magvát elfojtsam, s kiirthassam, javaimat két fiam közt két egyenlő részben osztottam fel, s ennek következtében idősebb fiam Antal kapott tőlem egy házat, melyet én Forrai Györgytől 500 váltóforintokon vettem, úgy négy lánc földet egy kis darab szőlővel, melyet Ns Fazekas Ferenctől 600 váltóforintokon vettem, nemkülönben két lovat egy vasas kocsival, egy tehenet tinóborjúval, 22 akóra menő hordókat, 30 forintot istállóépítésre, ezenfelül a házieszközökbűi felét oly megjegyzéssel, hogy Mária húgának öröksége fejében 120 váltóforintokat adni köteles, mit annak rendje szerént ki is adott, a többit pedig fájdalom, részegségével, rendetlen életviseletével mindeneket eltékozlott, s semmivé tett. Ellenkezőleg cselekedett azonban a másik fiam Iván, mert ez a nekie adott fele vagyont nemcsak megőrizte, s abból engem gyámoltalan öreget édesanyjával együtt becsületesen s sorsunkhoz képest illően tartott, hanem még fáradhatatlan szorgalmával e nekie általadott vagyont gyarapította is, mi a másik már fentebb megnevezett tékozló Antal fiam irigységét felgerjesztette, s minthogy még életemben hallom, hogy halálom után e jó, istenfélő, szorgalmas fiamat pörrel megtámadni szándékoskodik, igazságosnak találtam e végintézetemben mindeneket megemlíteni, s eme jó Iván fiamnak biztosítására még kijelenteni, hogy már mint feljebb említem, Antal fiam minden vagyonomból a fele részt kikapta, és ez ami még fenn vagyon, az mind Iván fiamé, részint öröksége, részint iparkodása következtében. Mindezekben pedig őtet atyai áldásommal megerősítem, s nyilvánítom, hogy rajta senkinek semmi keresete sincs. És ez az én végső, s megmásolhatatlan akaratom, melyet nevem aláírásával s kezem keresztvonásával megerősítek. Baján, Marthas 24 én 1846. + Radisits János bajai lakos Jelenlétünkben: Dominits Ignác tanácsnok Zsiga József m. p. tanácsnok Petrovits István hites aljegyző, mint evégre hivatalosan kiküldött tanúk előtt
