Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Régi kifejezések, fogalmak
rocska, fejöedény, geleta, sajtár, vendéi: Dongákból összeállított vagy bádogból készült csonka kúp alakú edény, fülénél fogva viszik, tejet, bort hordanak benne. Két alapformája ismert: 1. a felfelé szélesedő vödörforma; 2. a felfelé szűkülő alacsonyabb forma. Az előbbi a tehenek, az utóbbi a juhok fejesére használatos. rokka: Fonáshoz használt háziipari eszköz, amelynél a fonál sodrását lábhajtású kerékkel forgatott orsó végzi. rosta: Keretbe foglalt, dróthálóból készült, durva szitához hasonló eszköz. Szemcsés anyagok tisztítására használták. Ezen nyomkodták át a gyúrt tésztát és így készítették a tarhonyát, rúgott borjú, csikó: Csecstől elválasztott, már nem szopós borjú, csikó elnevezése egyéves koráig. schein, váltócédula: A Habsburg birodalomban 1811. március 15-töl lépett érvénybe a devalvációs rendelet. A bankócédulák cseréjéhez névértékük ötödrészének megfeleb „Einlösungschein"-t (beváltási jegyet) hoztak forgalomba. Az inflációt azonban a papírpénz leértékelésével nem sikerült megállítani. Az Oroszország elleni 1812-es háborúhoz ismét működésbe kellett léptetni a bankóprést. Az 1813-ban újonnan kibocsátott papírpénzt „Antizipationschein"-nek (előlegezési jegynek) nevezték, nehogy a devalvációs rendeletet kiadó Ferenc császárt szószegésen lehessen érni. 1816-ban a konvenciós forint árfolyama (1 konvenciós forint 1,59-ről 3,28ra) nőtt papírpénzben. Az 1811-1816 között kibocsátott papírpénzek (beváltási és előlegezési jegyek) Wiener Währung gyűjtőnéven 1858-ig maradtak forgalomban. A két devalváció következtében, ha valakinek 1811-ben 100 forintja volt bankócédulában, annak az első leértékelés után 20, a második után 1816-ban pedig már csak 8 forintja maradt, sivány (zsák): silány, agyonhasznált (zsák) stokóra: Szekrénykébe zárt óra, az ajtó a számlapnak megfelelően kivágott, esetleg üvegezett. A zárt szekrénykék asztali állóóra hatását mutatják. Az ilyen óratok lehet falra akasztható vagy sublótra állítható. Az Alföldről ólommázas cserép példányok maradtak, virágos, figurális díszítéssel. suba: Gyapjas juhbőrből készített, ujjatlan, kerek, hosszú köpönyegféle. Pásztorok viselete, süldő: Első évükben lévő, fiatal, serdülő sertések neve mindkét ivarban. sütőház, nyári konyha: Egy-két helyiséges kis épület, ahol a meleg évszakban a fözés és sütés munkáját végzik, esetleg napközben is ott tartózkodnak. A sürjházakat általában a lakóépülettel szemben az udvar túlsó oldalán, az utcához közel építették fel. stucli: félkesztyü, érmelegítő szalmazsák: Agyakban a matracok elődje. Agy nagyságú zsák, szalmával kitömve, szaporadék: szaporulat szattyán: Kidolgozott, leginkább lábbeli bélésének használt vékony birkabőr, szák, mereggyü: Az emelőhalászathoz tartozó járulékos halászati eszköz, melyet valamilyen hálóban, horogfélén, vejszében megfogódott, illetve bárkában tárolt halak kiemelésére a halász mindig a keze ügyében tart. szálláskert: A lakóudvartól elkülönülten álló, de más szálláskertek szomszédságában elhelyezkedő gazdasági udvar, magánbirtoklású mezőgazdasági üzemviteli telephely (szérűskert). Egyéb elnevezései: kert, akókert, istállókert, ólaskert. szárazmalom: Emberi, állati erővel meghajtott őrlő, daráló, hántoló szerkezet. Több változata volt, így: a szuszi malom, tiprómalom, járgányos malom. A szárazmalomnak jellegzetes tömegű, szerkezetű épületei voltak a sokszög alakú malomsátrak, amelyek tégla, kő-, fagerenda pilléreken nyugodtak, nád-, zsindely-, cserépfedéllel héjjalták a tetejüket. A malomsátor mellett szinte eltörpülő kis toldalék épületekben kerültek felállításra a különféle munkagépek, liszteB, daráló, hántoló kőpadok. székbíró, székbírák: A székbírót (vagy székbírákat) a tanács tagjainak jelölése és szavazata alapján választották. Feladata a helység húsmérési jogának ellenőrzése volt. A város ugyanis vagy saját mészárszéket tartott, vagy bérbeadta azt. Az első esetben a székbírák kötelességébe tartozott az árusított termékek beszerzése, az árusítás módjának ellenőrzése és a jövedelemmel történő elszámolás, illetve a mészárosok elszámoltatása. Ok maguk a tanácsnak és a főbírónak tartoztak felelősséggel, a bevételek a házipénztárba kerültek. Azokban az években, amikor a mészárszékeket bérbeadással hasznosították, az árubeszerzés, illetve ebállítás a bérlő kötelessége lett, és a székbírák csak ellenőrzési feladatokat végeztek. Különösen ügyelniük kellett az egészségügyi követelmények betartására pl. arra, hogy friss húst mérjenek, jó és hiteles mértékeket
