Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Régi kifejezések, fogalmak
használjanak. A tisztséget betöltő személyeket a belső- vagy a külsőtanácsból, esetenként a comminitasbeli személyek közül választották. szénvonyó: Ezzel az eszközzel húzták ki a kemencéből a parazsat és a hamut, szérűskert: 1. Városi, illetve falu széli közös birtoklású nyomtató és gépi csépfjhely (rakodó). 2. A lakóudvartól térben elkülönülő, paraszti magánbirtoklású belterületi gazdasági udvar egyik neve pl. a Jászságban (szálláskert). 3. Falun kívül kimért magánbirtoklású parcella, amely a paraszti nyomtató és rakodóhely. A hasonló rendeltetésű parcellákkal csoportot alkot. 4. A belső telek vagy a tanyai telephely azon részének gyakori neve, amelyben a nyomtatást, illetve a gépi cséplést végzik, és ahol a szalmát, valamint a szálastakarmányt tárolják, (udvar) 5. Uradalmi nyomtató, gépi cséplő és szalmatároló hely. szín: 1. Nyitott oldalú, szabadon álló vagy lakóházzal, esetleg más épülettel összeépített építmény, amely elsősorban tárolóhely, de szolgálhat munkahelyül is. Szinonim változata az árnyék, árnyékalja, félszer s részben a fészer. A színben helyezték el a jármüveket, teherhordóeszközöket, a mezőgazdasági felszerelés nagy részét (ekéket, boronákat, hengert, veögépet). Itt álltak a favágó eszközök is. Téli esős időben számos munkát a színben végeztek el. 2. Néhol az akolt is fészernek mondják. Funkciója hasonló mint az akol színjéé, a külterjes állattenyésztés időszakában teleitetőhely, később a nyári elhelyezésre szolgált. Karám nélküli színekben, telelőn, ólaskertben (szálláskert) tanyák és házak mellett helyeztek el állatokat. A szín mint állatelhelyeü hely isemeretes a Kárpát-medence magyar lakta területein. szita: Háztartási eszköz, hengeresre hajlított vékony falemezben kifeszített lóssörháló. Liszt tisztítására (szitálására) használják. szitka: 1. szitácska 2. tejszürő szófa: Támlás, karfás kerevet. terjedek: szaporulat (pl: szarvasmarhánál) tinó: A bikaborjút tavasszal, első füre menendő korában kiherélik, és ettől kezdve hároméves koráig tinó a neve. tized, decima, dézsma: 1. A jobbágy természetbeni szolgáltatása a római katolikus egyháznak a feudalizmus idején. Decima néven minden jobbágy fizette. 2. városi kerület tizedes: A tizedes a mezővárosokban a választott tisztségviselők közé tartozott és a rendészeti igazgatás feladatait volt hivatott végezni. Kiskunhalason 1755-1756-ban 2 fő, 1774-1848 között már 12 fő teljesített tizedesi szolgálatot. toklyó, tokjuh: A 13-24 hónapos növendék hím ivarú juh neve. töllyös: tölgyes törek: A nyomtatás során az állatokkal apróra tapostatott gabona szárának és a kalász összetört részeinek törmeléke, rendszerint a gabona héjával, a pelyvával együtt. A töreket görbe fogú, ún. rugdaló gereblyével húzták le a szérűn maradt gabonaszemekről. Tapasztani való sárba szokták tenni. ürü: herélt juh üsző: tehénborjú vasláb: Vasból készült háromlábú kis állvány, amelyre nyílt íízön való főzéskor az edényt tették. vej, vő: Rokonsági terminus a férj jelölésére felesége szüleinek viszonylatában. Társadalmi státusra utaló jelentése kissé pejoratív: a feleség szüleinél lakó, a szübk vagyonában dolgozó, a feleség családjával szemben alárendelt viszonylatban lévő férfi megjelölése, vendégoldal, vendégrúd: Két hosszú rúd, amivel a szekér rakfelületét megnövelik, ha szénát vagy learatott gabonát szállítanak rajta. véka: Régi űrmérték, illetve tárolóedény. Mint űrmértéket főleg búza, rozs, árpa mérésére, mint edényt szemtermények tartására használták. Nagysága vidékenként különbözött, általában 25-35 liter között váltakozott. vermes élet: A veremben tárolt gabonát nevezték így. Főleg a kenyérlisztet adó gabonafajtákra használták az „élet" kifejezést. vincellér: vinclér: A szőlő műveléséhez jól értő, nagy gyakorlattal rendelkező szakember, vonókéve: Feltehetőleg a marokszedő horog dunapataji elnevezése. Ezzel az eszközzel a rendre vágott gabonát kévékbe gyűjtik és bekötve keresztekbe rakják. Ez a munkamód a 19. század közepéig - különösen a tavaszi gabonáknál - elterjedtebb volt a kaszás aratásnál, vöndöl, vendéi: Fejőedény; itt ecettárolásra használt edény.
