Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Régi kifejezések, fogalmak
kamuka vagy damaszt: 1. Egyszínű vagy virágos selyem- vagy damasztszövet. 2. Ebből készült ruha. kanapé: Olyan szélesebb pad, amelynek háttámlája és két oldalsó karja van. Magyarországon a 19. század derekától kezdve található meg a parasztházakban. Gyakran pad vagy lóca a neve. kankó: Elöl végig nyitott, felölthető ujjú, szürposztóból készített kabátféle gyapjúruha. kapucinusok: Matteo di Bassi által 1525-ben alapított katolikus szerzetesrend. 1528-ban kapott pápai megerősítést. A kapucinusok a Ferenc-rend eredeti, szigorú szabályzatát követik, nevüket hegyes csuklyájuk latin neve után kapták. Magyarországon a 17. század közepétől működtek, karton: Vastagabb fonalakból, tömött szövéssel, színes nyomással készített pamutvászon, karszék: Többé-kevésbé díszes faragású, háttámlával ellátott karszékek eredetileg a templom oltár körüli részében - a karban - voltak elhelyezve, s innen kerültek át a palotákba, otthonokba. A 19. századtól a „karosszék" jelentésű karszék elterjedésében a német Armstuhl, Armsessel is nyilvánvalóan közrejátszhatott. kas: Kerek vagy ovális, félgömbölyü, illetve lefelé fordított csonka kúp alakú, igen sok méretben készülő, kétfúlü, fonott kosártípus. Két kézzel maguk előtt tartva viszik. Hasítatlan, hántolatlan fűzfavesszőből stb. fonják. Sok földműves saját szükségletére készített kasokat. Kisméretű kasokat használtak a paraszti gazdaságok burgonya, szén, szemét, trágya szállítására. Nagy, oválisán nyújtott kasokat használtak a polyva, a szecska, a takarmány szállítására, a bab, az aszalt gyümölcs tárolására. Ennek hossza a 180-200 cm-t is eléri. A fejen való teherhordás eszközeként is használatosak. Elnevezése földrajzi tájanként igen változatos: véka, silinga, körbec, német kosár, opálka, fiikas, fülkosár, füleskosár, kasita, kas, polyváskas. kándli: kanna keszkenő: Kézben hordott díszes kendőcske, nők viselték, szélére csipkét, hímzést, rátétet varrtak. koppantó: Ollószerü oltóeszköz, ezzel vágták le a gyertya elszenesedett kanócát, kopolya: 1. Vízszerzés céljából ásott határbeli gödör. Egyéb elnevezései: kiskút, gyalogkút, gödörkút, juhászkút. Általában egy, vagy másfél méter széles és ugyanolyan mély. A pásztorok ásták turjánok, vizenyős lapályok, sömlyékek szélén, ahol már kis mélységben is könnyen felfakad a turjánvíz. A pásztorok ivásra és főzésre használták. A juhászok a nyájukat is abból itatták. Különösen a Duna-Tisza közén, Kiskunhalas határában volt gyakori a „kőkutak" uralkodóvá válása előtt. 2. Kisebb süppedékes vízállás, természetes kerek földmélyedés, kótyavetye: árverés körtvélyfa: körtefa külü: Magok, száraznövényféleségek, esetleg gyümölcs összezúzására, törésére, hántolására használt egyszerű mechanikai gépezet. Elnevezései még: érczúzó, kendertölő, lcpökölyü. lábasjószág: Elsősorban a lovat és szarvasmarhát, a 18. századtól kezdve a serest, még később a juhot is értették alatta az Alföldön. A lábasjószág a gazdálkodás alapja volt, és mint igaeő, vonóerő, élelem, gyorsan értékesíthető árucikk, a maga lábán ment el a piacra. Lábasjószágnak számított a fent felsorolt nagyjószágok mellett az aprójószág, a baromfi is. legátus: Református teológiai vagy főiskolai hallgató, akit nagy ünnepeken falura küldtek prédikálni, a kiküldetés kereseti lehetőséggel is járt. leibli: Rövid, derékig érő, elöl gombolható, ujjatlan férfi felsőruha. Mellényként viselt posztókabát. lúgzó: Olyan faedény (kád, dézsa), melyben a fahamu áztatásával készítették a mosáshoz a lúgot. Mosáskor a ruhák áztatására is használták, magló sertés: Bármely korú tenyészsertés neve. malac: Kor szerint szopósmalac, választott malac. A sertések elnevezése kb. 4-5 hónapos korukig. maradék: ivadék, utód, leszármazott mándli: A dolmányhoz hasonló szabású, anyagú és díszítésű férfi posztóujjas, de kihajtott, sokszor legombolt gallérja attól megkülönbözteti. Egyéb elnevezései: ujjas mándli, nagy mándli (Kecskemét). A 19. század elején megjelenő mándli átmenetet képez a dolmányos a polgári divatú kabát között. A 19. század folyamán országosan a dolmány vagy mente helyébe lépett, átvéve annak szerepét és viselési módját is, így felöltve, begombolva vagy panyókára vetve is viselték. Amíg azonban a dolmányhoz az ellenzős nadrág illett, addig a mándlit gatyához is felvették.
