Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Régi kifejezések, fogalmak

második bíró, másodbíró: A mezővárosban a tanácsnak, az elöljáróságnak az a tagja, aki teljes anyagi felelősség mellett kezelte a közvagyont, illetve felügyelt az ilyen irányú tevékenységre. A funkció általános elterjedése a 18. századra esett, amikor kezdték elismerni a meaváros önálló jogi személyiségét. Ezért tehát szükség volt olyan egyszemélyi felelősre, aki a jó gazda gondosságával őrizte meg és gyarapította mindazokat az ingó és ingatlan javakat, ámeneket közvagyonként a gondjaira bíztak. Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán és Szabadszálláson is volt ilyen tisztség. meny, menyecske: Lehet rokonsági terminus, korjelzö és állapotjelző kifejezés. Rokonsági viszonylatban, a férj szüleinek viszonylatában fiuk felesége. Kor szerint egyes vidékeken az első gyermek születéséig, másutt kb. 28-30 éves korukig mondják a férjes asszonyokat menyecskének. A nagycsaládi szervezetben a menyecske nemcsak rokonsági terminus, hanem a családban elfoglalt helyzet, állapot jelölésére is használatos szó volt. A menyecskék a nagycsaládban a szüleikkel együtt maradt, közösen gazdálkodó fiúk feleségei voltak, akik a gazdasszony felügyelete alatt a család hasznára együtt dolgoztak. Férjeik családjában szinte semmi joguk nem volt. mángorló, mángolló: Vastag, asztalszerü sima lap, amelyre két baba néven emlegetett hengeren gördülő, terméskövekkel megrakott láda nehezedik. A mángorolni való kimosott ruhát a henge rekre tekerik rá, hogy a ránehezedő súly alatt kisimuljon. Csak jobb módú családoknál található, mente: Férfi vagy női posztóujjas, amelyet esetenként férfiak és nők felváltva is viseltek. Számos változata volt. Kék, fekete, ritkábban zöld vagy veres posztóból készült, rendszerint bélelten téli, ritkábban béleletlenül, nyári használatra. Bélése és szegése fekete vagy fehér bárányprémből készült. Díszként fém (réz, ólom, ezüst) vagy zsinóros gombolást alkalmaztak. Férfiak és nők egyaránt, télen felöltve, nyáron díszruhaként panyókára vetve viselték, ekkor menteköővel erősítették fel, amelyhez a vagyonosabb parasztok ezüstláncot is hordtak. Használata a 18. században vált általánossá a mezővárosok gazdag parasztpolgársága körében. Jelentőségét bizonyítja, hogy a leány hozományként kapta. Szokás volt az is, hogy az özvegyasszony férje mentéjét viselte tovább. minoriták: Ordo Fratrum Minorum Conventualium, konventuálisok, a Ferenc-rend egyik ága. Önálló rendjét X. Leó pápa alapította meg 1517-ben. Új szabályzatukat V. Pius pápa 1565-ben hagyta jóvá. Ezután rendelkezhettek közös tulajdonnal és nem tartoztak a Szentszék fennhatósága alá. A rend megújítója, Giacomo Montanari a 17. század elején újjászervezte a kolostorok belső életét, tanulmányi központokat és missziós kollégiumokat alapított. Magyarországon a 17. században jelentek meg, főként lelkipásztorkodással és tanítással foglalkoztak. Többek között Szegeden is volt kolostoruk, monyas (csikó): ménló, csődör móring, hitbér, jegybér, móringbér: Az a díj, amelyet a férj a házasság megkötése és teljesítése esetére ígér a felesége részére, illetve a leány a maga részére kikötött. A móringot sokszor házassági szerződés formájában kötötték ki, amelyet 2-4 tanú írt alá és azt a jegyzőnél, vagy a református községekben az anyakönyvi iratokat kezelő lelkésznél helyezték letétbe. A megállapodás körülményei és feltételei a helyi szokás szerint változhattak. Sok helyen csak a második házasság esetén kötöttek ki móringot, más helyen a kölcsönösség uralkodott, vagyis a vőlegény javára is szólhatott. Feltétele rendszerint az volt, hogy a házasság gyermektelen legyen és a férj vagy a feleség halálával érjen véget. Összege a szokástól és a vagyoni viszonyoktól fügött: a férj javára szóló móring általában a fele volt annak, amitő ajánlott fel. Sok helyen nemcsak pénzben, hanem ingóságban vagy esetleg ingatlanban állapították meg. musta: Kurtanyelü vasbunkó, amellyel a varga a talpbőrt és a varrást kalapálva egyengeti, napa, anyós: Köznyelvi rokonsági kifejezés, amely az ego házastársának anyját jelöli, négy nyistes: Négy nyüst felhasználásával készült textilanyag, nyáras: Nyárfás, nyárfákkal beültetett terület. nyoszolya: Díszes, mennyezetes vagy sok vánkossal, dunyhával tornyosra rakott ágy. ökör: A herélt bikaborjú neve, 4-5 éves korától. Igavonásra használták, öllő: ellő palé: Dunapatajon némely ereknek és völgyeknek sajátságos elnevezése. A völgyes részek mellett fekvő dombosabb helyeket Palé-hátnak nevezik, pamukos, pamutos (párna): pamutból készült (párna)