Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Régi kifejezések, fogalmak
nyö alatt volt a helye, amely megvédte az esőtől. Fogatolására hármas vagy négyes lófogat szolgált. A 19. században a hintók és másféle kocsik elterjedése megszüntette a használatát, caff: Valamilyen kiherélt állat neve. Kiskunhalason az idősebb korában kiherélt bika, illetve rosszul kiherélt bikaborjú, amelynek a nemi ösztöne részben megmaradt, de ugyanitt caffnak nevezték a későn vagy nem jól kiherélt lovat is. cic: Kartonhoz hasonló, könnyű pamut- vagy gyapotszövet. Kiskunmajsán árultak ilyen szövetet, csárás (csávás) dézsa: moslékos dézsa csávolos (sávolyos) abrosz 1 : Sávokat adó mintázattal szőtt vászon, egyéb kelméből készített abrosz. cseber: Kerek, lefelé keskenyedő, egyfülü fa- vagy bádogedény, melyben főleg vizet, moslékot tartanak a konyhában, kamrában, vagy amelyben vizet hordanak. Rocskával, csöbrökkel mérték a bort. csenkés kert: Csenkesszel benőtt kert. A csenkesz a pázsitfüvek családjába tartozó, bokros nö vésü növény. cséza: Könnyű, lőcsös kiskocsi. Rendszerint utazásra használták. Nevezték bőrös kocsinak is, mert ívszerüen meghajlított káváira kikészített ökörbőr fedelet is alkalmaztak. Kisebb volt a valódi bőrös kocsinál, általában két személy és a kocsis fért el rajta poggyászostul. Alváza azonos a kocsiéval. Utóbb már rugósan készítették, merev karosszériával. Fogatolásra két ló szolgált, csikmákszedő: A megfőtt metélt tésztát öntötték bele, hogy a forró víz lecsurogjon, csikmákszűrő: Tésztaszűrő lyukacsos kanál vagy tál. csinvat: Matrac, heverő stb. huzatának való, erős, sürü szövésű vászon. csutura, csutora: Korong alakú, két oldalán domború fából kivájt üregű, kívül esztergályozott vagy faragott 5-8 literes bor- vagy pálinkatartó edény. Kulacs néven is ismert. Pásztorok, útonjárók, fuvarosok útikészsége volt. A 18. században az osztrák-magyar hadsereg ivóedénye lett (hadi csutora). dajkálkodás: ápolás, gondozás (idős embereké) dérégla párna: derék alá való párna, derékaljpárna derékalj: Az ágynemű része, téglalap alakú tokliba-, ritkábban tyúktollal töltve. A Duna-Tisza közén párna, alsó párna, tollas vagy derékaljpárna a neve. A paraszti ágyban szalmazsákra került, gyakran 2-4 darab egymásra; a hálóágyban lepedőt terítettek rá az alvó személy alá. A derékalj tokja rendszerint sürü szövésű házivászon, amely fehér vagy piros, kék csíkokkal díszes, dézsa: Dongákból összeállított vagy bádogból készített nagyobb kerek, nyitott kétfúü edény, dézsma, decima, tized: A jobbágy természetbeni szolgáltatása. Minden jobbágy a feudalizmus idején minden terménye, illetve állatszaporulata tizedrészét, a dézsmát (lat. decima = tized) tartozott az egyház javára beszolgáltatni. dolmány: Térdig vagy combközépig érő, felálló gallérú, férfi posztó felsőruha. Zsinórozás vagy fémgombolás díszíthette. esztrenga, dranka, fejőkarám, isztronga, kosár, lécka: Négy- vagy többszögletü, könnyen szétszedhető és összeállítható, továbbhelyezhetö kerítés, másutt fedett építmény, amely a legeBn a juhok egybetartására, ill. fejőkarámjául és a nyáj védelmére szolgál. A Kiskunságban isztronga volt a neve. életesház: Különálló épület a kicsépelt gabona tárolására. Általában borona- vagy deszkafallal gerendatalpra építették, amelyet kő- vagy falábakra helyeztek, hogy szellőzését biztosítsák. Fazsindellyel fedték. Falépcső vezetett a bejárati ajtóhoz. Egyterű belsejében deszka rekesztékekben (hombár) tárolták az „életet" (gabonát). A 16-18. században használták őket, elsősorban uradalmakban és nagyobb parasztgazdaságokban, felcser: Gyógyítással is foglalkozó borbély. fertály: 1. Negyed, szapu: a) Űrmérték gabona mérésére. Általában a gabonamérő, gabonaköböl negyede, b) Űrmérték bor, méz stb. mérésére. 2. Fertálytelek, negyedtelek: egy egész jobbágyié lek negyedrésze, területmérték. Birtokos a negyedtelkes jobbágy. A települések egyes részeit, negyedeit is jelentette. 3. Az évnegyedbeli bért (pénzt) is jelentette. 4. Bizonyos piaci, vásári áruadag neve is fertály. Kiskunfélegyházán a levágott, megtisztított és négy részre vágott liba egy részét fertálynak (libafertálynak) hívják. 5. Súlymérték, a régi mázsa negyedét jelentette. Az elnevezés a német Vierteil szóból származik. fékető, főkötő: A férjes nők viselték a fejükön, különböző anyagból készülhetett, csipke, gyöngy, varrás díszítette.
