Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Régi kifejezések, fogalmak

RÉGI KIFEJEZÉSEK, FOGALMAK alispán (viceispán): A régi vármegye második számú főtisztviselője, a főispán után rangban következő közigazgatási tisztviselő, aki a tényleges igazgatási feladatokat irányította, almárium: Edény, könyv, ruha stb. tartására használt ajtós vagy fiókos, polcokkal ellátott szekrény. ariginét: Ruhakelmefajta; csak jelzői használatban, 1. pl. anginét pruszlik, armális, címereslevél, litterae annales: Uralkodói oklevél jogosította fel az oklevélnyeot az oklevélben adományozott, s ott lefestett, sok esetben leírt címer viselésére. 1844-ig az armalcseket latinul állították ki. azalék vagy ázalék: 1. Kenyérkiegészítő élelem (pl. szalonna stb.) 2. Vízzel felöntött szerves anyag, vagyis olyan víz, amelyben bomlásban lé\ö állati és növényi részek (pl. széna) áznak, ángy: Valakinek az idősebb asszonyrokona, különösen testvérbátyjának a felesége, árenda: haszonbér(let) ártány: A herélt sertés neve. bankó, bankócédula: A „Bécs városi bankó-cédulák" (Wiener Stadt Banco-Zettel) először 1762-ben és még ezt követően hat esetben kerültek forgalomba 1816-ig. Ezek az ún. Wiener Stadtbank által kibocsátott papírpénzek kamatmentes bankjegyek voltak. Magyarországon nyomásuk színe miatt fekete bankónak is nevezték. Címleteik mindig a konvenciós rendszerhez kapcsolódtak 5, 10, 25, 50, 100 forintos értékben. 1771-től már 500 és 1000, II. József uralkodása (1780-1790) alatt pedig 1 és 2 forintos címletek is léteztek. Ez a forint valójában számítási egység volt; érmeként 1/2 tallér létezett csupán. (1 tallér = 2 forint, 1 forint = 60 krajcár). A bankócédulákat az állampénztárak „pengő pénzre" (ércpénzre) váltották át. 1797-től felfüggesztették az ércpénzre váltást, 1800-tól a magánosok számára is kötelező lett a bankócédula elfogadása. A bankóprés fokozott háborús igénybevétele miatt a forgalomban lé\ő bankócédulák mennyisége 1796-1811 között 23-szorosára, míg az ezüstpénz papírpénzben kifejezett árfolyama 100-ról 833-ra emelkedett. békó, béklyó: Vasláncos mozgásgátló, amelyet rendszerint a ló két első lábára csatolnak. Szerepe, hogy az állat ne tudjon elcsatangolni, a zárral ellátott béklyók pedig a lótolvajlást is akadályozták. A béklyó láncból s a lánc két végén az állat csüdjére kapcsolható kelevézből (bilincsből) álló eszköz. billog, billeg, bélyeg: Az állatok, elsősorban a szarvasmarhák és a lovak, szamarak, ritkán juhok bőrébe égetett tulajdonjegy vagy jószágjegy, amely azonosításukat szolgálta. A billogot felizzított bilyogzóvassal égetik rá az állatok farára, nyakára, esetleg a szarvára. Elterjedten alkalmazták a Kiskunságban. birge, bürge: A juh neve a Kiskunságban, főként Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason használatos elnevezés, bizonyság: tanú borbíró (borbírák): A borbírót (vagy borbírákat) a tanács tagjainak jelölése és szavazata alapján választották. A helység a bormérési jogát kétféle módon gyakorolta, vagy saját kocsmát tartott, vagy bérbeadta azt. Az első esetben a borbírák kötelezettségei közé tartozott az árusított termékek beszerzése, az árusítás módjának ellenőrzése és a jövedelemmel történő elszámolás, illetve a kocsmárosok elszámoltatása. Ok maguk a tanácsnak és a főbírónak tartoztak felelősséggel, a bevételek a házipénztárba kerültek. Azokban az években, amikor a kocsmákat bérbeadással hasznosították, az árubeszerzés, illetve előállítás a bérlő kötelessége lett, a borbírák csak ellenőrzési feladatokat végeztek. A tisztséget betöltő személyeket a belső- vagy a külsötanácsból, esetenként a communitasbeli személyek közül választották. A borbíró nemcsak a bor, de ritkábban a sör és a pálinka kocsmáitatását és kimérését is ellenőrizte, borozda: barázda bőrös kocsi: Könnyű kocsifajta egyenes vagy görbe oldalakkal, lőcsökkel vagy rakoncákkal, magas kerekekkel. Még a 18. században is széltében-hosszában használták. Mivel csak utazásra vették igénybe, ezért magasan ívelődő káváin, vízszintesen nyugvó orsóin tehénbőrből való ernyő, illetve fedél, a kocsiderékban kas volt. Két oldalán egy-egy ajtó nyílt, amelyet rossz idő esetén börfúggöny zárt el. Az ajtóknál az oldalai sok esetben homorúan legörbültek, és ott fel lépő lógott ki, hogy a kiszállást megkönnyítse. A kocsisnak vagy bent a bőr alatt, vagy külön er-