Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Kiskunhalasi végrendeletek 1749-1847
azért és leányi engedelmességbül s jó kereszténységtül viseltetvén, hogy jobb kevés jó csendes békességgel, mint temérdek gazdagság háborúsággal, a testamentumban specificált és testált résszel megelégedtek, a testamentumnak minden punctumit és conditioit megsérteni s felbontani nem kívánván, helybenhagyták, és előttünk állandónak s felbomolhatatlannak declarálták úgy, hogy többé ezeknek utána az említett atyafiaknak vagy maradékaiknak megint Doczi János atyafin akármely szín alatt is semminemű praetensiojok nem lészen, nem is lehet. Ahhoz képest repetáit Löki Nagy András uram, mint azon árva Doczi Jánosnak tutora és curatora a testamentumnak executioját azonnal előttünk véghez vitte, a megírt testamentumnak tenorához képest minden fogyatkozás és időhalasztás nélkül kifizetvén, és Doczi Katalin, úgy Anna is realiter et effective mind a megírt summapénzt, úgy a marhákat kezekhez vévén, nemcsak, de annak felette kérésekre Doczi Katalinnak 1 pár óntányér, 1 derékalj, úgy hasonlóképpen Doczi Annának is 1 pár óntányér és 1 derékalj vagy párna atyafiságosan adattatott. Mindezekre nézve azért mi is, és a praemittáltaknak szentül és megmásolhatatlanul való megtartására és bizonyságára kiadtuk ezen városunk usualis pecsétjével és a parsok kezeknek keresztvonásával megerősített testimonialisunkat. Futura jurium suorum pro cautela. 135 Datum Halas, Die 1 l a Julii 1756. L. Nagy András keze + vonása L. S. extrac. per Steph. Taxoni Mező István Doczi Katalinnak ejusd. oppidi ord. jur. notar. m. p. plenipotentiariusa keze + vonása Őri Márton Doczi Annának plenip. keze + vonása Egykorú, kézzel irt, 3 oldalra terjedő, eredeti irat. Magyar nyelvű. Felzeten: Fasc. 1. sub N. N° 2. Die 3 a Julii 1756. Doczi Gergely uram testamentuma és divisionalis(a). BKMÖL V. 201. b. Kiskunhalas Város Tanácsának iratai; Közigazgatási iratok Fasc. 1. sub N. N°2. 4. Kiskunhalas, 1759. augusztus 23. és 1760. október 23. Péter Ferenc végrendeletei Én, alól is megnevezett Péter Ferenc, privilegizált Kiskunhalas városának lakosa, elmémben ugyan Istené a dicsőség, ép és egészséges, de testemben hosszas egészségtelenségem miatt, magamat igen erőtelennek érezvén, egyszersmind pedig halandó voltomrúl is megemlékezvén, mert nincsen is itten maradandó városunk, ahhoz képest minekelőtte utolsó végemhez közelítenék, és e világi múlandóságon az örökkévalóságot felváltanám, előre, mintha halálomnak végső óráján volnék, nunc pro tunc, elmaradandó successorimra A jogoknak jövendőbeli megóvása érdekében.
