Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Kiskunhalasi végrendeletek 1749-1847

nézve jó Istenem áldomásábúl vett javaimb(an) minden következhető villongásoknak eltávoztatására, és az atyafiúi szeretetnek csendes egyezségben való megmaradására ilyen testamentumot teszek: Elsőben is: Mi illeti Istenben boldogult eleimrűl és édesatyámról való jószágot, nevezetesebben, amely jószág néhai Péter István édesatyám egy, más részrül pedig véle egy testvér atyafiú néhai Péter Ferenc bátyámuram mara déki Péter Miklós és István között még in Anno 1726 atyafiságosan instituáltatott osztálybúi egymástúl való elváláskor fent nevezett édesatyámnak jutott, ámbár azon osztályról semmi levél nem költ, mindazonáltal mivel már akkor feleséges és gazdaságot viselt ifjú voltam, innen jól emlékezem, de fenn nevezett Péter Miklós bátyámuramtúl is úgy informáltatom, hogy említett osztály alkalmatosságával egy részre, úgymint az én édesatyám uramnak jutott készpénz 800, idest nyolcszáz rénes forint, hat jármos ökör, három hámos lovak, és ami akkoriban mindjárt következett nagy jeges télben a dögtül megmaradhatott mintegy 30, azaz harminc darabbúi álló gulyabéli marhák, 12, idest tizenkét méneses lovak, 150 tudniillik százötven darab juhok, ház és házhoz tartozó épületek, vagyis örökségek, melyek akkori osztálybúi édesatyám uramnak jutottak, mindazok régiségtül megemésztetvén, ezelőtt régen elpusztultak, és azoknak fundusán fennálló mostani háza mat, hozzá tartozó mindennemű örökségeket, úgy az ott lévő malmot is tulajdon én magam építtettem, és így megboldogult eleimrűl ingatlan jószágom, vagyis örökségem csak az egy szőlő, mely itt a halasi promontoriumb(an) bátyám Péter Miklós uram egy, másfelől Ágoston István uram szomszédságokban vagyon. Arra való nézve már Másodszor: ilyenformán jó lelkem esmérete szerént inventait atyai jószághoz hozzászámlálván jó Istenem kegyelmességébül nevekedett és szaporodott javaimat, házamat, második szőlőmet, redimált fundusomat, egyszóval minden ingó-bingó és ingatlan jószágomat, azokban mintegy egész massában /.'kihagyván feleségem Török Judit allaturáját, úgymint készpénzt, 260, azaz kétszázhatvan rénes forintokat, göböly ökreim között lév ő hat ökreinek folyó árát, nemkülönben gulyabéli marháit, méneses lovait, melyek az enyimekt ül említett feleségem különös biliegével vannak megkülönböztetve:/ elmaradandó hitvesemet Török Juditot, míg az én nevemet viseli, mint conquisitrixt, és úgy is, mint neveletlen gyermekeimre nézve természet szerént való tutrixt és curatrixt, és ugyan férfi renden lévő István és neveletlen Ferenc két fiaimat vallom, hagyom és testálom örökösöknek, oly conditiok alatt, hogy nevezett feleségem és két fiaim a leányi ágot, úgymint most eis őbben is Péter Anna leányomat, Székely Ádám hitvesét, fent jelentett ősi szőlő örökségbűi készpénzül /:ha a fiaknak úgy tetszik:/ proportionate kifizessék, és annak felette még in Anno 1748 redemptiojában ötvenhárom, ismét in Anno 1757 mészárszékbéli adósságának kifizetésére öt, mindössze(sen) pedig tőlem kölcsönzött ötvennyolc rénes forintokhoz még negyvenkét forintokat fizessenek, hogy így computatis computandis Péter Anna leányom számára ezen testamentum szerént járandó száz rénes forint készpénzül kiteljen, azonkívül adjanak még számára két borjas tehenet is, két méneses kancát, húsz juhot, azaz tíz fiast és tíz tokjuhot, a többi neveletlen leányimat pedig Juditot, Ráhelt, Máriát, Er-