Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)
BEVEZETŐ
A polgári állam közismerten különválasztotta a közigazgatást és a jogszolgáltatást, amelyeket a korábbi évszázadokban egy hivatali szervezeten belül végeztek. Bár 1851-ig a városi levéltárban helyeztek még el végrendeleteket, később ezek őrzése és végrehajtása a közjegyző feladata lett. Nem lett volna éppen ezért célszerű a következő évek anyagából itt beválogatni. Több mint tanulságos a két évszázad során keletkezett végrendeletek formai és tartalmi összehasonlítása. A külső kép, az írott forma, az írás ductusa, a végrendeleteket megörökítő személy kézügyessége, gyakorlottsága és intellektusa az esetek többségében igen sokat változott, de ez - érthetően nyomtatott formában nem érhető tetten. Az e téren jelentkező eltérés, ha tetszik fejlődés csak az eredeti kép felidézésével történhet meg. De ez a legkevésbé meghatározó. A jogi, hivatali megformáltság, a szóbeli megjelenítés már lényegesen fontosabb. Ezek változásaiból jól következtethetünk az irat képi formájára is. Az igazán nagy tanulságokat a tartalmi változások nyújtják. Ezt, ha felszínesebben is, de már a mutatók áttekintése érzékelteti. Érdemi alapot természetesen az iratok olvasása és elemzése nyújthat ehhez a vizsgálódáshoz. A megjelenési forma, a testamentumok megszerkesztése, nyelvezete, hitelesítésének módja és az iratok kezelése is igen jelentős változáson ment át. A tartalmukon belül érthetően az átörökített ingó s ingatlan vagyonok fajtája, aránya, jellege, mennyisége a meghatározó. A város lakosságának gazdasági és társadalmi erősödése, majd átalakulása rendkívül jól kitapintható ezekben az okmányokban. Pontosan nyomon lehet követni, meddig maradt a nagyállattartás a legfőbb megélhetési forrás, a vagyon gyarapításának legfőbb eszköze. Jól követhető, miként került fokozatosan előtérbe a szántóföldi növénytermesztés, milyen mértékben lett a megélhetés és a vagyongyűjtés egyik fontos forrása a szőlő- és gyümölcstermesztés, milyen súlyt jelentett a mezőváros gazdaságán belül a feldolgozóipar, a kereskedelem, hogyan jelentkezett a szolgáltatóipar. Bár kétségtelen, hogy a rendelkezésünkre álló forrásoknak csupán szük körét jelenti ez az iratféleség, segítségével kirajzolódik a paraszti társadalom fokozatos átrendeződése, még sokkal inkább annak vagyoni rétegződése. Természetesen nem kizárólag az anyagi javakon belüli mennyiségi és lényegi módosulások érhetők tetten. Számtalan eset dokumentálja a mind differenciáltabb cívis társadalom életmódján belül végbement változásokat. Itt elég csupán néhány fontosabb témát felvillantani ahhoz, hogy az érdeklődést felkeltsük: a funduson létrehozott épületek fajtái, a lakóházak belső struktúrájának, kényelmi szintjének gyökeres átalakulása, a lakáskultúra megújulása, az öltözködésen belül merőben új igények és új formák jelentkezése, új divatok kivirágzása, a luxus, a szórakozás, a kulturális és szellemi igény vigasztaló gyarapodása és bővülése. Nem szólva a rokoni kapcsolatokról, a különféle társadalmi csoportok házasság útján történő közeledéséről, az iskolázottság növekedéséről, a szellemi és tudományos élet támogatása iránti hajlandóság méreteiről, a Kecskeméten kialakult nagyon figyelemreméltó vallási türelem megkapó formáiról stb.
