Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)
BEVEZETŐ
Mindez érthetőn nem jelenti azt, hogy elegendő e néhány kötet anyagát áttekinteni ahhoz, hogy hiteles képet kapjunk Magyarország legnépesebb mezővárosának életéről. Jelenti viszont azt, hogy ezt a forrást nem mellőzhetjük, ha egy árnyaltabb elemzést készítünk a történelmi Magyarország harmadiknegyedik legnépesebb településéről. Az itt érintett sajátosságok érthetővé teszik, hogy az azonos szerkesztési elv következetes alkalmazása ellenére az egyes kötetekben közölt iratok alapján szinte más-más világ tárul elénk. Az első két kötetbe került testamentumokat néhány esettől eltekintve a különféle vagyoni rétegekhez tartozó parasztok készíttették. A negyedik kötetbe pedig már jelentős számban jutottak iparosok, kereskedők, honoráciorok és egyházi személyek által készített végrendeletek is. Ily módon a válogatás ellenére a kötet viszonylag jól tükrözi a város lakosságán belül végbement jelentős változásokat. Az itt olvasható testamentumok alapján is jól érzékelhető a mezőváros társadalmának a korábbiakhoz képest gyökeres átalakulása. Bár tudatosan törekedtünk arra, hogy a viszonylag szegényebb rétegek életkörülményeit dokumentáló iratok is kellő számban megjelenjenek, nem állíthatjuk, hogy az arányok a valóságosnak megfelelők lennének. Az iparosok, a kereskedők, a hivatalnokok, a tanítók, az egyházi személyek végrendeleteit csaknem kivétel nélkül beválogattuk. Tekintettel arra, hogy az örökbe hagyott vagyonok számottevően bővültek, a napóleoni háborúkat követő évektől jelentős számban készültek olyan végrendeletek, amelyek egy-egy tömörített családtörténetnek is megfelelnek. Az ilyen testamentumok forrásértéke érthetően lényegesen nagyobb, adatbázisa sokkal gazdagabb, mint a „szabványos" végzéseké. Segítségükkel nemegy esetben követhetjük nyomon generációk vagyoni gyarapodását. A leghitelesebb formában kapjuk kézbe, miként bővült, miként növekedett a Bozsó, az Antal, a Ladányi, a Szekeres, a Ferenczy, a Herczeg, a Dömötör stb. família vagyona. Végezetül nem árt röviden felidéznünk azokat a szempontokat, amelyeket a negyedik kötet összeállításakor is követtünk. A testamentumokat változatlanul szoros időrendben közöljük. Minden egyes végrendelet külön sorszámot kapott. A szerkesztett cím alatt rögzítettük az irat keletkezésének időpontját. Ezt követően adjuk közre a végrendelet teljes szövegét. Célszerűnek látszott a könnyebb megkülönböztetés érdekében, hogy eltérő betűtípussal és betűnagysággal érzékeltessük, mit rögzítettek a végrendelet hátlapján vagy annak borítékán részben annak összeállítói, részben később az iratokat kezelő levéltárosok. Jónak láttuk azt is, hogy más betűtípussal érzékeltessük, melyek azok az észrevételek, tájékoztatások (lapok száma, az irat eredeti-e, avagy másolat, a pecsétek állapota stb.), amelyek további támpontot jelenthetnek az iratok közötti eligazodásban.
