Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)
TESTAMENTUMOK
számos esztendei pályafutásom végének közelgetését szemeim előtt tartván, hogy utánam maradandó világi javacskáimon szívemből szeretett kedves leányaim között testvéri villongás ne támadhasson, azokról érett megfontolással e következendő végső rendelésemet kívántam tenni. Mindenek előtte előre bocsájtván azt, hogy néhai vesenyi praedicator, tiszteletes Kalotsa István első férjem elholtával özvegyen maradván, midőn 1791ik esztendőben feljebb említett nemes Tormásy Ádám kedves férjemmel második házasságra léptem, még akkoron Tormásy István és Gergely testvéreivel osztatlan állapotban volt. Negyedik testvérjek, úgymint Tormásy János úr ezen három testvérek által már 1783-ik esztendei Februarius 10-kén költ osztályos levelek szerént a köz édes attyok, idősb Tormásy János minden javaiból 300 forintoknál, úgymint a házból 150, szőlőből 50, a földből pedig 100 forintokkal ki lévén elégíttetve. Tisztelt kedves férjemmel ezen állapotjában egybekelvén, még ezen időben nékie az említett osztatlan állapotban lévő javakból reá néző rátákon kívül, nemcsak semmi némü tulajdona nem volt, hanem a felett, hogy azok is János testvér kifizetése miatt némely teher alatt feküdtek, különösen 400 forint adóssággal is terheltetett. Hanem én reám feljebb nevezett férjem után akkoron arany-ezüst pénzben 2.500 forintokra ment közszerzeményem maradván. Ezen fundamentumon köz szorgalmatossággal fogtunk Isten segítségével csekély gazdaságunknak gyarapítgatásához. Szükségesnek látom továbbá említeni azt, hogy öszvekelésünk után csakhamar Vári Jánostól szerzett és a 6-ik tizedben most is meglevő lakhelyünket 720 forintokon megszerezvén, azon házi örökségünk nemsokára a nagy tűzben leégett, és azt summás kölcsönpénzzel építettük ismét fel a mostani állapotra. Azután pedig tisztelt férjem mint városi köz-tutor számadása következésében is nagy summát befizetni köteleztetvén, sokszor tisztelt férjemnek 1799-ik esztendei december 10-én történt halálával reám öszvesen majd négy ezer forintokból álló adósság maradott, melyeket azolta keserves szívvel töltött özvegységemnek ideje alatt véres verejtékemmel és terhes szorgalmatosságommal lassanként nemcsak mind kifizetgettem, hanem kedves két leányaimat tisztességesen fel is neveltem. Melyek szerént világos lévén az, hogy a férjemről való valóságos ősiség az 1783-ikban költ osztályos levél szerént csak 300 forintokat ért jussból állván, sokszor említett férjem is testamentom nélkül elhalván, az alább előszámlálandó javaimra nézve szabad rendelkezésbeli jussom vagyon. Melyekről ekképpen rendelkezek. 1-ör. Julianna kedves leányomnak, Búza Kiss István hitvesének, minthogy őtet ezelőtt több esztendőkkel a férje keménységétől oltalmazni kívánván 3 gyermekeivel együtt anyai szárnyaim alá visszahoztam. Azolta elaggott öregségemben engemet nemcsak hűségesen dajkál, hanem gazdaságomat is szorgalmatosan fenntartja. Nékie s gyermekeinek különös anyai gondoskodásomra ezen tekintetekből méltó érdem lévén, hagyom a 6-ik tizedben fekvő házamat oly teher mellett, hogy abból testvérjének, Terézia leányomnak, nemes Nagy Mihálynénak 400, azaz négyszáz váltóforintokat kifizessen.
