Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

VÉGH JÁNOS TESTAMENTUMA 1829. január 19. Az Atyának, fiúnak és Szentlélek Úr Istennek nevében. Amen. Én, Végh János az Istennek kegyelmességéböl most már életemnek 83-ik esztendejét élvén, ámbátor ugyan ép és egészséges vagyok, s lelkemnek teljes erejével, melyért a Teremtőmet örökre áldani és imádni meg nem szünök, kétségtetem (sic!) magamat. De csakugyan nagy korom s az életnek bizonytalansága reáhajt, hogy javaimról és gyermekeim békességekről az utolsó akaratot kinyilatkoztassam. Jól esik nekem mindenekelőtt annak meggondolása, hogy én 54 egész esztendeig már alsóbb és felsőbb hivatalokban szolgáltam ezen nemes várost, azalatt háromszor voltam bíró és 11 esztendeig a római catholica szent ecclesiának gondviselője, mely alatt nem kis szorgalmatossággal építettem a Szent Erzsébet templománál lévő ispotályt, melynek emlékezete azután is megmarad, mikor én már többé nem leszek. Földi pályámat igen szegényül kezdettem. Ha gonddal is, de boldogul hiszem annak végét, mert kedves párt és engemet tisztelő gyermekeket adott a Felséges Isten. Az 1771-ik esztendőben feleségül vettem néhai nemes Szentkirályi János leányát, a most már ítélő mester méltóságos Szentkirályi László úrnak testvérét, akit már egy esztendő után házasságunknak el kellett temetnem. Ettől született Pál fiam, de akit szinte számos onokáim közül nemrégiben tőlem a halál elragadott. 1776-ik esztendőben elvettem mostani feleségemet Martinkovits Annát, kivel már 52. esztendő olta a legboldogabb házasságot élem. Ettől még életben vannak kedves gyermekeim: Mária senator Demeter János úr hitvestársa, Péter, Károly és Franciska néhai pensionatus főhadnagy Vörös István úr özvegye, úgy néhai Végh Annának, néhai senator Herczeg József úr feleségének, nékem pedig kedves leányomnak árvái, Anna és Károly. Édes atyámról néhai Végh Mihály úrról maradott javak eránt többi testvéreimmel együtt mostoha anyánkkal perlekedni kénteleníttetvén, végre 1794-ik esztendőben azzal egyességre léptünk, melynek következésében ház és járó javak fejében kaptunk mostohánktól 900 forintokat, két kis szőlőt és a Csongrádi útnál egy darab örökföldet. De mivel a külső szőlőt mostohánknak 200 forintokban megént csak odahagytuk, ekképpen az ősi pénz lett 1.100, azaz egyezerszáz forint. A föld és az egyik szőlő, mely Pongrátz, most pedig nálam csak kis szőlőnek neveztetik. Az 1.100 forintokból Katalin húgomnak kiadtunk 150 forintokat, és így négy testvérek a megmaradóit 950 forintokon, a földön és szőlőn megosztozván, jutott nékem a szőlőből 80 ót, a földből 6 jugerum, a pénzből 237 forint 30 xr. De mivel Mihály öcsém föld nélkül szűkölködvén, kért engemet, azért én a földbeli rátámat az ő szőlőbeli rátájáért odaengedtem. így lesz az én javaimban a Végh ősiség százhatvan út szőlő (mely az úgynevezett mostani kis szőlőmnek egy részét teszi), kétszázharminchét forint, harminc krajcár készpénz.