Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)
TESTAMENTUMOK
Első feleségemmel, néhai nemes Szentkirályi Katalinnal nem kaptam egyebet mint hét tehenet, két kancát és harminc fias juhokat. Hanem ipámnak halála után annak édesannya, Böde Katalin asszony utolsó és 90 esztendőket haladó öregségében tett ápolgatásomért a városi jegyzőkönyvek bizonyítása szerént adott nékem mintegy 23 zsák alá való szántóföldet (mely a mostani úgynevezett kis kertemnek egy részét teszi) oly feltétel alatt, hogy hűséges szolgálatomért azt holtomig bírjam, holtom után azonban légyen az ő onokájától származott Pál fiamé. Érezvén erőmet, bízván az én Istenemben is, nem kívántam Pál fiamat halálomra várakoztatni, hanem még 1800-ik esztendőben megvettem ugyancsak azon határban Valkai István 25 zsákos földét, és azt Pál fiam azolta mindég bírta. Még kevéssel halála előtt eladván, most már 3.000 forintokon felyül lévő árban Mester József bírja. Voltam akkor, mikor boldogult első feleségem megholt, a városi kapuban egy kis háznak, a Hegedűs közön pedig egy 80 forintos szőlőnek is birtokában. De mivel még ezen vételeimnek árait mostani második feleségemmel fizettem le (és többé meg sincsenek) ezen rendelésemnek tárgyai nem lehetnek. 2-ik feleségemmel Martinkovits Annával (megosztozván ez az ő 6 testvéreivel) kaptam 200 juhot, mely egy hónap alatt mind megdöglött, és mely nekem az e tárgyban költ deputationalis munkának tartalma szerént négyszáz forintokba tudódott. A Csordás kútnál nyolcvan út szőlőt, melyet a többivel együtt most alsó szőlőnek nevezünk, és a Páka-i határnál lévő alsó Városföldi földemnek egyharmad részét, egy kis kádat, három hordót és egy kocsis csődör lovat. Ezek lévén a valóságos Martinkovits örökség, ámbátor ugyan az említett alsó szőlőnek és főidnek másik harmada is olyatén szerzeményem, melyet nékem felségemnek nyomorult testvére, Martinkovits Mária az ő holtig való tartásáért fassionaliter adott. De minthogy azon fassio szerént az a gyermekeimre is által háromlandó volna, ugyanazért ezt a részt is és így azon szőlőben és földben 2/3 része testamentaliter ősinek declarálom, csak egyharmad része maradván szerzeménynek. Szerzeményem, mégpedig a mostani házamnak első szerzése egyedül magamé. A többi javaimra nézve azért, mivel azokat nem éppen a földművelői szorgalmamnak, hanem a publicum körül tett szolgálatimnak és a nemes tanács által kegyesebben figyelembe vett csekély érdemeimnek köszönhetem, a házra és annak első szerzésére nézve főképpen azért, mivel néhai nemes Szentkirályi Pál, az én első ipámnak, néhai nemes Szentkirályi Jánosnak testvére (aki feleségének, néhai Széplaki Annának javaiba házasodván bele, ugyanazért Széplaki Szentkirályi Pálnak neveztetett) mag nélkül elhalván, nevezett Széplaki Anna engemet fiának fogadott, de én azután az adoptio eránt Pestre kénteleníttettem fakadni, melyben, noha kedvező sententiát nyertem 1777-ik esztendőben, ezen felyül mint a városi levelek is mutatják, nevezett Széplaki Annával úgy egyeztem meg, hogy a mostani házamnak Széplaki részéért adván még neki 800, azaz nyolcszáz forintokat, ekképpen az enyim lett. Ekképpen házamnak törzsök szerzeménye egyedül magamé. A többi részeket a szomszédoknál vevegettem hozzá, mint a városi protocollumokból is megtetszik.
