Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

2- 0. Vagyon a város határában Szabady János és Bozso János electus úr szomszédságokban mintegy harminc zsákokra terjedő szántóföldem. Mely földből tizenkét zsákok néhai férjemre szüleitől maradván, 18, azaz tizen­nyolc zsákot munkálkodásunk után ketten szerzettünk. Ezen földből tíz zsá­kot már kiadván Julianna onokámnak, abból többet nem kap. Hanem a még birtokomban lévő húsz zsák menjen Judit és Erzsébet leányaim között két egyenlő részekre. S eszerént a föld egyaránt lévén már felosztva három felé, az ősiség eránt támadható bármely kérdés magában elenyészik. 3- 0. Vagyon a Mária hegyben Bognár Mihály és Gyökér István szomszédsá­gokban mintegy 140, azaz száznegyven utakból álló tulajdon szerzemény szőlőnk, egy vékányi veteményfölddel együtt. Ez eránt azt rendelem, hogy az légyen Judit és Erzsébet leányaimé oly különbséggel, hogy mivel nékem Ju­dit leányom közel harminc esztendők lefolyta alatt hűséges dajkám és gond­viselőm, az ő rátája 40, azaz negyven utakkal javítódjon, és így kapván ő ki­lencven, utakat a vetemény föld felével, a többi ötven utak a veteményföld hason felével légyen Erzsébeté. Hogy pedig Julianna onokámat a szőlőből nem részeltetetem, annak azon okát adom, hogy atyja tőlem elvívén 600 fo­rintokat érő négy ökröket, azokból leánytestvéreit sohasem részesítette. 4- 0. Minden a háznál található ingó-bingók légyenek Judité és Erzsébeté, kivévén az udvarban találtatókat, melyek egyedül Juditot fogják illetni. Ezekből sem kapván részt Julianna onokám, mivel hogy ő férjhez menvén Szabó Istvánhoz, sorsához képest illendően kiházasítottam. 5- 0. Amidőn leányaimnak továbbra is erántam kívántató gondviselésemet és dajkálásomat megkívánom, szívekre kötöm, hogy csendességben éljenek, Ju­dit kedves leányom sorsomhoz képest illendően eltakaríttasson és a helybeli reformata szent ekklesia által felállítandó magyar oskola gyarapítására fundatióul tíz váltó forintokat befizessen. A 2. pont alatti föld mellett lévén még egy hét vékára való, azzal Judit rátája javítódjon. Mely ebbéli végső rendelésem előttem szóról szóra felolvastatván, és érthetőleg megmagyaráztatván, azt minden pontjaira nézve helybenhagyom, és önkényes végső rendelésemnek lenni ezennel élő szóval is vallván, nevem aláírása s saját kezem keresztvonásommal megerősítem. Költ Ketskeméten az 1829-ik esztendei Januarius holnap 7-ik napján. Almásy Judit, néhai Tamásy Mihály özvegye saját keze + vonása. Coram et per me Mauritium Ferentzy m. p. oppidi pr. Ketskemét archiv. tamquam ad hunc actam judicialiter exmissum deputatum. [Előttem és ál­talam ... Kecskemét szabadalmas mezőváros ekkor és erre az alkalomra a bíró által kiküldött levéltárnok.] Én előttem Nagy Zsigmond m. k. hites pol­gár. Mi előttünk mint különösen meghívott tanuk előtt: Szurmay Sámuel m. k. Szabady János keze + vonása. Molnár János keze + vonása. Az utolsó oldalon azonos írással: Tamásy Mihályné, Almásy Judit végső rendelése. Más írással: Praesentum die 7-a Januarii 1829. no. diarii judicalis 46. Újabb írással: publicatum sub nr. Diarii 1218. 31. Augusti 1829. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: No. 1. 1829. Fasc. 1. 1829. Kétlapos irat, eredeti.

Next

/
Thumbnails
Contents