Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

pénz is, de mennyi, már arra nem emlékezem, maradt, és így szerzeményeimnek egy részét ezen pénzek segedelmével tettem. Nem akarván gyermekeimet megsérteni, fekvő javaimat mint ősieket tekintem s annál fogva azokban két leányaimat és Pál fiam unokáit egyenlően úgy kívánván hagyni, hogy mivel Julianna leányomnak még férjem életében adtam 700, azaz hétszáz forintokat, özvegységemben pedig négyszáz, azaz 400 forintokat, Erzsébet leányomnak szinte férjem életében adtam 700, azaz hétszáz forintokat, özvegységem ideje alatt ismét 700, azaz hétszáz forintokat, és e felett őket tisztességesen kiházasítottam, s egyéb jóakaratokkal is segítettem. Tehát az osztály idején a leányaimnak már kifizetett summáim azoknak osztályos rátájokba beszámíttassanak, s e felett Pál fiam árváinak a férjfi gyermekek eránt való kedvezésbül jussok légyen a malomból és házból, a leányaimat illető kétharmad rész rátájokat pénzzel kifizetni s magokhoz váltani, s leányaim csak a szőlőben osztozhassanak Pál fiam árváival egyenlően in natura. Továbbá, ámbátor ingó javaimra nézve néhai Pál fiamnak, minthogy huzamos esztendők lefolytok alatt csak ő gazdálkodott, és vitte a ház terheit, s az ingó javakat gyarapította is, különös érdeme van, mindazáltal leányaimmal is kívánván anyai szeretetemet éreztetni, az a szándékom, hogy még életemben adok nékik fejenként negyven anyajuhot, két ökröt, 10 darab heverő marhát, három heverő lovat és tíz darab aranyakat. Más minden névvel nevezendő ingó vagyonaimat Pál fiam árváinak rendelvén. Végre kedves menyemnek hűséges anyai gondviselése alá ajánlván Pál fiamtúl az ő férj étül származott unokáimat, s mind nékie, mind pedig leányaimnak is szívekre kötvén az atyafiságos szeretetet, óhajtom, hogy békességben hoszszas időket szerencsésen és boldogul éljenek. Mely ebbéli végső rendelésem előttem felolvastatván, minekutána azt minden pontjaira nézve magamnak bővebben megmagyaráztattam, és így voltaképpen megértettem, ezennel helybenhagyom, és végső rendelkezésemnek esmérem, a nagyobb hitel végett azt tulajdon kezem keresztvonásával is megerősítvén. Ketskeméten az 1828-dik esztendő július hónap 14-dikén. Dámány Erzsébet tulajdon kezem + vonása. Utoljára megemlékezni kívánván Fejes Krisztina kedves unokámról, kit 9 esztendőkig neveltem, hagyok néki 100, azaz egyszáz váltóforintokat, melyeket Pál fiam árvái halálom után nékie kifizetni tartoznak. Én előttem mint bíróiképpen kiküldetett és meg is hívott tanú Simonyi János m. p. előtt. Mi előttünk Szappanos Imre hites polgár m. k. Id. Csősz István kezem + vonása. Somodi István m. k. Az utolsó oldalon azonos írással: Dámány Erzsébet asszony, néhai Deák István úr özvegyének testamentuma. Más írással: Praesentum sub nr. Diarii judicalis 1366. anni 1827/8. Ujabb írással: Publicaltatott 26-a Julii 1830. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók. Nr. 4. 1828., Fasc. 1. 1828., Nr. 4. 1828., Fasc. 1. 1828. Kétlapos irat, eredeti.