Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

BEVEZETŐ

BEVEZETŐ A kecskeméti testamentumok harmadik kötetével tovább bővült a forráskiadványok azon sora, amelyet a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára tesz közzé. Ebben a kötetben az 1782-1820 között keletkezett végrendeletek találhatók

1

. A sorozat első két kötetével szemben itt egy lényegi változtatást kellett végrehajtanunk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Magyarország legnagyobb mezővárosa a XVIII. század utolsó harmadától az egykor keletkezett iratainak nagyobb részét meg tudta őrizni, és így nem csak a közigazgatás, a jogszolgáltatás, hanem a városépítés és a szellemi élet területéről is számos írott emlékünk maradt fenn. A végrendelkezők száma is évről évre gyarapodott a több mint húszezer lakosú mezővároson belül. Ezek az eredeti rendjükben és csaknem hiánytalanul a kutatók rendelkezésére állnak. Ez a vigasztaló bőség a sorozat pénzügyi fedezetének előteremtésekor bizony a szó szoros értelmében zavarba ejtőnek bizonyult. Amennyiben ragaszkodnánk a korábbi évtizedek anyagának közreadásakor követett eljárásunkhoz, a sorozat köteteinek száma több mint egy tucatra nőne. Bár tudományos szempontból a teljességre való törekvés lenne az igazán kifogástalan, sajnos ezt az ideális eljárást a nagyon is behatárolt pénzügyi lehetőségeink lehetetlenné teszik. Választanunk kellett: vagy a teljességre törekedve még a XVIII. század végéig sem jutunk el, vagy pedig a polgári forradalomig terjedő időszak egészéről adunk egy válogatott anyagot. Tekintettel arra, hogy ekkor már évenként ötven, olykor hetven testamentum is készült, igen sok a tartalmában egymáshoz nagyon is hasonló végrendelkezés. Ujabb változást jelent a korábbi évtizedek gyakorlatával szemben az, hogy a végrendeletek tekintélyes hányada lényegesen bővebb, terjedelmesebb. Nem ritka, hogy egy-egy testamentum nyolc-tíz oldal terjedelmű lett. Ezek nem csak a hagyatékok választékának erőteljes növekedését jelzik, hanem sok esetben egy-egy eredményes életút rögzítését is jelentik, vagy a jogilag is képzett testáló tettének indoklása végett a helyi jogszokásokat rögzíti, illetve az attól való eltérést indokolja. Ezek közül név szerint is célszerű kiemelni Herczeg Ferenc (90. sz.), Saator Péter (195. sz.) és Ladányi Gergely (200. sz.) végrendeletét, akik saját maguk írták meg végrendeletüket. Ugyancsak érdemes felhívni a figyelmet a görög kereskedők végrendeleteire (34., 72., 110., 136. sz.) amelyek nemcsak kapcsolattartásukra utalnak, hanem jól érzékeltetik azt is, hogyan vesztették el korábbi szerepüket. Főként a kisbirtokosok esetében szólhatunk csaknem tipikusnak mondható hagyatékokról. Ezekben visszatérően egy ház, egy-két paszta szőlő, esetleg kisebb szántó és a gazdálkodáshoz legszükségesebb eszközök szétosztásával találkozunk. A néprajz, a gazdaságtörténet, az életmód, a helyi jogszokások stb. iránt érdeklődők ezekben a viszonylag szűkös tárgyi anyag IV. 1504. V Kecskemét Város Tanácsának iratai. Végrendeletek 1655-1848 (1855). Fasc. 1. No. 1-