Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

László urat, méltóztasson az én, talán az egész világon leggyámoltalanabb nyomorult árvácskámnak pártfogását magára kegyesen vállalni és dolgait el­rendeltetni, mellyet, tellyes reménségem vagyon, esmérvén nagy lelkét, és emberszerető szívét, meg nem tagad, annyival is inkább, mivel édesannyához is árvácskámnak vérséggel való viseltetésit már megbizonyította. Mivel pedig nevezett kedves fiam oly környülállásokban vagyon, hogy hosz­szabb élete eránt, ha csak a felséges nagy Úr kimeríthetetlen irgalmassága szerént különösen rajta nem könyörül, igen kevés reménség lehet: Ennek defectusával az édesatyámról és anyámról maradott javak (a propor­tione matris meae coacquisitionis) [édesanyám közös szerzeményének ará­nyában] szálljanak vissza atyával és anyával testvér s elholt Klára nénémnek gyermekeire, Gedai Antalra és Mihályra, ógy csak atyával testvér húgomra, Ilonára, Balog Józsefnére. Ami a magam szerzeményit illeti, ezekben is Gedai Antalt és Mihályt vallom successorimnak, vagy Ilona húgom, Balog Józsefnével vagy Sz. Királyi Antalné asszonyommal és leányival együtt, aki tudni illik ezen utóbbiak kö­zül nyomorult fiamnak jobban gondját fogja viselni, úgy, hogy a két Gedai öcséim a fiam gondviselőivel (ha ez meghalna) egyaránt osztozzanak. Ha Szent Királyi Antalné asszonyom vagy leányai fogják fel gondviselésit nyomorult fiamnak, rendelésimhez képest Gedai Antallal és Mihállyal lesz­nek egyenlő képpen örököseim in una tertialitate, azaz annyit vészen a fiam gondviselője, mint Gedai Antal vagy Mihály, és akkor tartoznak fizetni Balog Józsefné húgomnak kétszáz forintokat. Ellenkező esetben, ha Balog Józsefné lenne vagy találtatna alkalmasabb gondviselőnek, ekkor ő lészen Gedai An­tallal és Mihállyal örökösöm, és ezen esetben tartozni fognak Sz. Királyi Antal úr leányainak (akik példás szívességgel és aggódással viseltettek fiam­hoz és nyomorúságomban magamhoz is) fizetni négyszáz forintokat. A megírt mód szerént kirendelt örökösim a méltóságos földesuraságnak fi­zessenek tíz, azaz 10 R. forintokat. A nemes városnak fizessnek kétszáz, azaz 200 forintokat, mely summa inte­resre elocaltatván, ennek interessé mindenkor azon embereknek, kik magokat a szerencsétlen tűznek történetekor az oltásban és védelemben különösen külömböztetik, kifizettessen. Kedves hitestársom, néhai Ferentzi Annára báttya urairúl jöttek kezemhez 2.700 forintok, ezek fiam defectusával Szabó Sándorra és Györgyre szállnak egészlen, ellenkező esetben csak két tertiaban. Hozott azon kívül említett hitestársom 3 lovat, 2 kocsikat, a fedelest az állás megemísztette, két fejős te­heneket és hat borjúkat, egy fél márványasztalt. Egy tölgyfa asztalt és nyo­szolyát, ezek a padlánson hevernek, azon kívül holmi konyhabéli edényeket, ezek magokat megmutatják, és volt szolgálóm Tverdon Rozália legjobban tudja. Vágynak kádai, hordái, ezeket is a billegek megkülönböztetik, kivévén egy vasas tőcsért, mely billegtelen lévén, az én billegemmel jegyeztetett. Egyebek eránt tehát mostoha fiaimnak az én successorimon semmi praeten­siojok, mivel én őket a magam sértődésével is neveltem, és most is nevelem.

Next

/
Thumbnails
Contents