Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

A Boldog földben, mellyet nem kevés költséggel megnyertem, és most is pör alatt vagyon, investiáltam 250 forintokat, ezek is fiamat és ennek defectusával successorimat illetik. Hogy azonban mostoha fiaim rólam jól emlékezzenek, ha hogy fiam deficiálna, a már említett haereseim tartoznak nekiek száz száz, in summa 200 forintokat fizetni, de ha mostoha fiaim successorimat háborgatnák, ezen legatumot tőlök deregálom. Mivel mindenem, amim vagyon magam szerzeménye. Akik nekem kisebb summákkal tartoznak, fel vágynak jegyzőkönyvemben, megtaláltatnak. Végtére kérem az egész Kkeméti nemes tanácsot, vegye tekintetben az én kivált a comissio, török háborúban s perceptorságomban tett hívséges szolgálatomat, és légyen az én nyomorult fiamnak attya. Kérem és ismét kérem a nagy Istenre, az irgalmas Istenre, hadják meg őtet az árendás földeimnek birtokába, hogy ezekbül és jussaibúi neveltessen a szerencsétlen, el fogják jutalmát venni az árvák Istenétül, amen. Ne légyen elfelejtve ifj. Kis Pál úrral borbíróságbeli bajom. Én esküszöm a nagy Istenre, hogy egymás közt tökélletes számot vetettünk, és bennem hiba nincs, ha csak az Demeter János ór által írt quietentiaban foglalt summa eránt nem, mert ez eránt bizonyost nem állíthatok. Említett Kis Pál úr a diáriumjában ollyat is beírt, és quietentiát vett tőlem, amit más perceptorok csak különösen szoktak feljegyezni quietentia nélkül a tökélletes importatióig. Kis Pál úr nékem ollyas interimalis quietentiát tartozott volna visszaadni. Kis Pál úr jószágában s Bétsben járván, tudják Végh István és Tót Pál csaplár urak a magam pénzibül borokért 1.500 forintoknál is többet fizettem. Azonban ha a dolog jövendőben nehézséget szenvedne Kis Pál úrnak a juramentumot nunc pro tunc (minthogy a számadás kettőnk között esett) deferalom [az esküst most és itt átengedem], s így javaimbúi tétessen elég. Mely ezen utolsó akaratom, hogy állandóbb légyen, kezem aláírásával és szokott pecsétemmel megerősítettem. Ketskeméten, 20-a 9-bris 1802. Hanus János m. p-ria. L. s. Az utolsó oldalon ugyancsak Hanus János írásával: Anno 1802. 27-a 9-bris Ketskemetini in domo curiali ultimam meam voluntatem hicce contineri recognovi coram infrasentis dominis judliter exmissi testis. [... a tanács házában végrendeletemet az alább jelzett, bíróilag kiküldött urak jelenlétében lezárva elhelyezem.} Hanus János m. p. Joanne Végh senatorem m. p. Matteae Szomor m. p. fiscalis. Jun. Joseph Szeless v. notar. Martino Szántho m. pro. Jona Hajagos jurat, cancell. m. p. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. Nro. 27. 1802., s 17a. Négylapos irat, eredeti. A végrendeletet lezáró pecsét a felnyitás során komolyabban nem sérült.