Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

Az utolsó oldalon azonos írással: Lótok Agnes előszer Mojses János, most pedig Szabó Gergely hitestársának testamentoma. 11 -a Április 1801. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 13. 1801., 14. Kétlapos irat, eredeti. 126. HORVÁTH LÁSZLÓ TESTAMENTUMA 1801. április 17. A tellyes Szentháromság nevében. Én, alább is megírt Horváth László privilégiait Ketskeméth városában lakos, megfontolván az ember élete határának bizonytalan voltát, és a rendelés nélkül hagyatott maradékoknak zavarodott állapottyát, minekutána ez életben eltöltöttem volna 94 esztendőket, Istentül vett tulajdon szerzemény javacskáimrúl három leányim, Horváth Judit, Horváth Katalin, Horváth Mária és egy unokám, Horváth Erzsébet között kívántam ilyetén végső rendelést tenni. 1- ör. Vagyon 300, idest háromszáz Rh. forintom, amely is azon tulajdon szerzemény házamnak az ára, amelyet a szükség végett utolsó üdőmre szolgáló táplálásomra Harkai Kiss Jánosnak el kellett adnom 330 forintokon, de ezen harminc forintokat már nagyobb részint eléltem. Ebbül három esztendei adót kifizettem, Ersébet leányomat pedig eltemettem. 2- szor. Néhai Ersébet leányomnak adtam már még a temetésire 11 R. forintokat és 30 krajcárokat 1801. ezstendőben. Judit leányomnak a szőleje kikapáltatására adtam 10 r. forintokat 1801. esztendőben. Katalin leányomnak ezeknek előtte 9 esztendőkkel az férje temetésire adtam 7 R. ft. 30 krajcárokat. Egy szekérre, amelyet vettem neki, adtam 4 R. forintokat. Ezek előtte mintegy 20 esztendőkkel ugyanakkor búzára adtam 2 R. forintokat, és így mind a hármoknak adtam, amit lehetett, noha nem egyaránt. De mivel mind leány gyermekek voltak (férfi gyermekem pedig nem volt, aki segített volna rajtam), a kiházasításokat, mivel becsületesen akartam megtenni, meg is tettem, semmit nem szerezhettem egyebet a házamnál, de mivel a szél megütött, utolsó nyomorúságomra, gyermekségre jutottam, áztat is el kellett adnom, amelynek az árábul vagyon még 300 R. forint. 3- or. Mivel pedig legkisebb leányom, Mária oly szívesen szolgál énnékem az utolsó nyomorúságomban, aminél többet nem is kívánhatok, azon felül azt ígéri, hogyha minden pénzem el élném is, oly huzamos lenne ezen nyavalyám, mégis kész engemet, ami kevés ágybéli ruhácskája vagyon, annak eladásábúl vett pénzzel is táplálni, és csekély asszonyi két kézi munkájával is segíteni, mivel még most is, amit hol ha kereshet, vélem közli, és együtt éli el. 4- er. Mindezekre nézve tehát akarom és hagyom, hogy amit az három leányim elvittek, az légyen az övék, noha nem egyaránt adtam, mivel amikor melyik szorult meg, akkor kért, s ha lehetett adtam neki. Tehát akarom, hogy Mária leányom tartson engem ezen 300 R. forintokbúi úgy, hogyha mind el élhetem és elélem, ha pedig hamar történne halomásom, és a temetésen kívül még maradnak azon 300 R. forintokbúi valami, ha mindjárt akar mennyi is,