Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

pedig és az újabb lapú, kiket az Nagy Istványnak. Az pitvarban lévő nagyobb almájomot pedig Nagy Sándornak, az kisebbiket pedig az Kaszap Jánosnénak rendelem. Ismét Nagy Sándornak egy derékaljat és egy karszéket, 2 kád és 5 hordókkal együtt az féder nyoszolyát Debreczeni Jánosnénak 2 karszékkel együtt és az házban lévő fogast. Ami ezen rendelésemen kívül valamely pénzbéli költség az ház és szőlő eladása után marad, és az szükségemre hagyatott pénzből marad, tehát Veresmarti Susanna és Anna, Nagy Istvány és Debreczeni János között egyenlőképpen felosztassék holmi elmaradott házi eszközökkel edgyütt. Amidőn ezen utolsó rendelésem előttem elolvastatván, minden részben jóváhagyattak, amelyről adom ezen testamentális dispositiomat, kezem keresztvonásával megerősítvén. Veresmarti Judit keze + vonása. Coram me Michaele Kis m. p. Én előttem Orbán József előtt m. p. Coram et per me judicialiter exmissum subjudicem Johannem Debretzeni m. p. 1800. dei 2-da Augusti. Az utolsó oldalon más írással: Veresmarti Judit, özvegy Darányi Györgyné testamentuma. Referátum 2-a Augusti 1800. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 38. 1800., Nro. 43. Kétlapos irat, eredeti. 118. ÖZVEGY HÉVÍZI ISTVÁNNÉ KOVÁTS JUDIT TESTAMENTUMA 1800. december 4. Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Én, privilégiait Ketskemet városán lakos Kováts Judit, Istenben boldogult Hévizi Istán elmaradott özvegye meggondolván az ember élete határának bizonytalan voltát, és a rendelés nélkül hagyatot háznak zavarodot állapottyát, még ép elmével bírván, okossan gondolkozhatok, minek előtte az életben 53 esztendőt eltöltöttem volna, lelkemet az Istennek, testemet pedig az föld gyomrának ajánlván, Istentűi adatot javaimról kívántam e végső rendelésemet tenni. 1- o. Amely házban lakom, igaz ugyan, hogy néhai Hévizi István, Istenben boldogult férjem édesattyától maradót, de abbúl az ugyan felljebb nevezett férjem a testvérjeit attyafiságosan megegyezvén, in fl. 130, idest százharminc forintokkal kifizette. Nem különben 2- 0. Vagyon szőlőm, az mely is ugyan az feljebbb nevezett megboldogult férjem édesattyárúl maradót, de abbúl is az boldogult férjem testvérjei attyafiságosan edgyességre lépvén, 130 forintokkal elégíttettek ki, melyrűl az nemes város protokuloma (sic!) is bizonyságot tészen. 3- 0. Énnékem 250 forint allaturáim valának, de azon pénz osztatlan lévén, a testvér atyámfiainak 35 forintokat fizettem ki, 85 forintokat pedig ugyanazon pénzbül az négy leányimnak különös szügségeikre és ruházatukra fordítot-