Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

gyakorlati nevelők bevonásával és a hazai problémák figyelembevételével a Módszertani útmutatót. Ennek ismerete és betartása a minőségi munka alapja.

16 A folyó tanévre készült tanmenetek osztályok és osztálycsoportok számára készültek. A legtöbb iskolában osztálycsoportok szerint folyik a tanítás. Jóllehet iparkodtam az anyagot széthúzni és úgy felbontani, hogy a tanítás eredménye biztosítva legyen, mégis aggályaim vannak, mert 50 perc alatt két osztályban számonkérni, olvasmányt tárgyalni, nyelvtant ismertetni vagy gyakoroltatni - igen nagy feladat. A tanítás kapkodás jellegű, és a hamar munka rendszerint silány munka. Javaslom, hogy a heti 3 órát emeljék fel heti 4 órára, s akkor minden osztály számára jut 2 közvetlen és 2 önálló foglalkozás. Ezzel együtt járna a tanmenetek átdolgozása. Megéri a fáradságot, mert az oktatás eredményes lesz és a nevelő jó mankót kap. 3. A tanulók szókincse A tanulók szókincse nagyon változatos, de a legtöbb helyen feltűnően gyér. Legfeljebb a tájnyelvet ismerik - a köznyelvet a szülők sem tudják -, s ehhez úgy viszonyul az irodalmi nyelv, mintha merőben idegen nyelv lenne. A színnémet községekben (pl. Ofalu, Baranya megye) csak olyan nevelő boldogul, aki a helyi tájszólást ismeri. A tájszólás jóformán községenként változik. Gyakori példa, hogy a szülök sem beszélnek otthon németül, csak az öregszülők. A gyermek azért megérti a német szót, de a német kérdésre otthon is, az iskolában is magyarul válaszol. A szókincsfejlesztés az iskola feladata. A helyzeten valamit javítani lehetne, ha már az óvodákban kapnának a gyermekek némi ízelítőt a német irodalmi nyelvből. Ez természetesen új feladatokat jelent. Kérdés, hogy van-e olyan óvónő, aki nyújtani tud valamit, és van-e anyag, amit nyújthat? Azonban a szülőknek állásfoglalása is ismeretes: éppen azért járatják gyermekeiket óvodába, hogy tanuljanak meg magyarul, így jobban boldogulnak az iskolában. A színnémet községek iskoláinak I—II. osztályában a szókincs fejlesztésére a direkt módszer ajánlatos. Tájszólásban szólaltatják meg a gyermeket, és óráról-órára megtanulnak egy-egy fogalmat irodalmi nyelven. Szép példáját láttuk ennek Töttös és Mecseknádasd (Baranya megye) iskoláiban, ahol a nevelők rugalmassága és rátermettsége biztosította a sikert. Egyébként az oktatásnak ez a menete még nincsen kidolgozva, hiányzik a tervszerűség. Ahol a nevelő ötletszerűen dolgozik, ott az eredmény is olyan. A felsőbb osztályokban a sikert az hátráltatja, hogy a tankönyv anyaga messze van a gyermek lelkiségétől, és sok olyan új szóval kénytelen megismerkedni, amelynek kevés a jelentősége a gyakorlati életben. Nincs rá szüksége, tehát felesleges memóriaterhelés.