Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

4.) A tanterv A tanterv ideiglenes. Anyaga túlméretezett, mert jelenleg egységesen heti 3 órában folyik osztályonként és osztálycsoportonként a tanítás. Igaz az is, hogy több órát nehezen lehet beiktatni. A tanterv anyaga az I—II. osztályban heti 3, a többi osztályban heti 5 órára készült. Az I—II. osztályban csak beszélgetés folyik. írásbeliség nincs. A beszélgetési anyag nem halad párhuzamosan a magyar beszélgetési anyaggal. Közös nevezőre hozni igen nehéz, mert a magyar beszélgetési anyag komoly, sok új fogalommal ismerteti meg a tanulót, amelyeket - szókincsét tekintve - német nyelven nem tud megemészteni. A német beszélgetési anyag tanításánál inkább a játékon, éneken, mesék elmondásán van a hangsúly. Mégis meg kellene kísérelni a magyar beszélgetési anyagot egyszerű és használható formában felbontani a nevelők számára. Ha a beszélgetés anyaga pl. a tanulók kötelességei, akkor 8-10 mondatban össze kell foglalni a témát, majd kérdésekkel variálni, amelyekben nevelői cél is rejlik, mert az a tapasztalatom, hogy nem egy nevelő siklik el a nevelői cél mellett, és nem aknázza ki az adott lélektani pillanatot. Ha a nevelő nem tölti meg szocialista tartalommal növendékeit, akkor azok nem lesznek öntudatos dolgozók, hanem szánalmas emberek, akik csupán köveket hordanak a jövő gúláihoz. Mivel a legtöbb iskolában osztálycsoportonként folyik az oktatás Mjelnyikov-módszer

17 szerint, azt javasolom, hogy a II. osztályban vezettessék be az írásbeliség (másolás), hiszen a latin betűket ismerik már, s ezáltal meg-oldódnék az önálló foglalkozások kérdése is. A tanterv anyaga egyébként valóban modern és megfelelő, de ennek az anyagnak olvasmányokba való tömörítése - a felső tagozatban - nem sikerült. A hazai német mese- és mondavilág teljesen hiányzik. Nem ártana az sem, ha a magyar múltból tárgyalhatnának történeteket német nyelven. Ennek komoly kihatása van a jövőre. Egy nyelvnek tanulása, szóban és írásban való tökéletes elsajátítása messzefekvő [sic!] cél, amelyért egy gyermek még nem tud lelkesedni. A nyelvtanulással olyan tőkét gyűjt magának, amely csak felnőtt korában hoz kamatot, amikor belekerül az emberi sorsközösség áramkörébe. Éppen azért közel kell hozni a tanítandó anyagot a gyermek lelkületéhez, s ezáltal biztosíthatjuk a tanulók szó- és szóláskincsének gyarapodását. Ha megoldhatatlan feladatok elé állítjuk, akkor a gyermek kedvét veszti. A nyelvismeret gerince a nyelvtan. Sok nevelő fázik a nyelvtan tanításától. Nem is a száraz grammatizáló órákra gondolunk, hanem az olvasmányi anyaggal kapcsolatos nyelvtan tanítására. A nyelvtan tanítására jellemző az állandó ismétlés és gyakoroltatás.