Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Felszabadulás utáni ellentéteket, a helyes nemzetiségi politika kialakítása mellett, az akkori szemléletnek megfelelően, a volksbundisták kitelepítésével igyekeztünk csökkenteni. A volksbundisták kitelepítése nagyfokú óvatosságra, passzivitásra késztette a hazánkban élő becsületes német dolgozókat. Ezt a passzivitást rendkívül élesen tükrözik az 1949-es népszámlálási adatok. Az akkor még be nem fejeződött volksbundista kitelepítések következtében népszámlálás idején mindössze 3437-en vallották magukat német anyanyelvűnek. (Ma már a német anyanyelvet tanulók száma 4500). Ismeretes, hogy a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja következetesen harcolt és harcol a nemzetiségi jogok megvalósításáért. Német vonatkozásban már 1949. május 8-án celldömölki beszédében Rákosi elvtárs a következő megállapítást tette: „Megoldatlan még részben a német ajkú magyar állampolgárok helyzete is. Az ősszel ezt is felvetjük, és gondoskodunk róla, hogy a magyarországi német ajkú állampolgárok beilleszkedhessenek demokráciánk rendszerébe, és ezzel ez a nehéz kérdés is megoldást nyerjen." (Rákosi Mátyás: A békéért és a szocializmus építéséért c. kötet 14. old.)

2 Dolgozó népünk alkotmányának megvitatása során 1950 augusztusában ugyancsak Rákosi elvtárs hangsúlyozta, hogy „Külön ki kell emelnem alkotmánytervezetünknek azt a részét, amely a népköztársaságunk területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatás és nemzeti kultúra ápolásának lehetőségét". (Rákosi Mátyás: Válogatott beszédek és cikkek, Szikra, Budapest, 1950. 449^150.)

3 Az oktatás nyelve. /1/ Az általános iskolában az oktatás nyelve a magyar nyelv. 121 Azokban a községekben (városokban), ahol legalább tizenöt egy nemzetiséghez tartozó tanköteles szülője kívánja, biztosítani kell, hogy ezek a tankötelesek kívánságukhoz képest a) anyanyelvükön részesüljenek oktatásban, vagy b) anyanyelvüket az általános iskolában kötelező tantárgyként tanulják. /3/ A 121 bekezdés a) pontja szerint folyó oktatás esetében a magyar nyelv és irodalmat kötelező tantárgyként kell tanítani. A német iskolahálózat erőteljesebb kiépítése 1951-ben indult meg. így 1951/52-es tanévben már 25 község általános iskolájában folyt a német nyelv tantárgykénti oktatása. Az 1951-52-es év kísérleti év volt. Erre a kísérletre azért is szükség volt, mert sok községben passzivitás, több helyen komoly ellenállást tapasztalunk a német lakosság részéről az anyanyelvi oktatás bevezetésével szemben.