Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

2. ) A különböző nemzetiségi szövetségek egy ideig helytelen vezetés alatt állottak, sőt a Délszláv Szövetség esetében ellenséges munkát fejtettek ki. Pl.: Rob és Sebjanich az iskolák szerbesítésére törekedtek, és fenntartották a kis létszámú felekezeti iskolákat. Nemegyszer előfordult még 2 évvel ezelőtt is, hogy a szövetségek az Oktatásügyi Minisztérium rendeleteit bírálták és a nemzetiségi pedagógusokat a minisztérium ellen fordították. Az oktatásügyi szervek és nemzetiségi szövetségek kapcsolatában azóta jelentős fejlődés következett be, és az együttműködés egyre kevesebb nehézséggel jár. 3. ) A nemzetiségi iskolahálózatunkra az jellemző, hogy az utóbbi években az anyanyelven tanító általános iskolák száma erősen megnövekedett, anélkül, hogy a fejlesztés alapvető irányvonala eldöntésre került volna. Véleményem szerint abból kell kiindulni, hogy az alkotmány és a népoktatásról szóló törvényerejű rendelet biztosítja a jogát minden magyar állampolgárnak - bizonyos számoktól függően -, hogy az anyanyelvén vegyen részt a kötelező népoktatásban. A nemzetiségi szövetségek hosszú éveken keresztül a nemzetiségi iskolák és különösen az anyanyelven oktató iskolák szervezésére törekedtek, gyakran a lakosság akarata ellenére is. Jelenleg kétféle nemzetiségi általános iskola van. Az egyikben anyanyelven folyik az oktatás, a másikban az anyanyelvet tantárgyként oktatják, s a többi tantárgyat magyar nyelven tanítják. A nemzetiségi iskolák továbbfejlesztése szempontjából azt kell eldönteni, hogy melyik típust fejlesszük elsősorban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyanyelven oktató iskolatípus jelenlegi hálózata már nem kíván további bővítést. Ellenben erőteljesen kell fejleszteni - ha ilyen igény felmerül - anyanyelvet tantárgyként oktató típust. Számtalan olyan nemzetiségi település van hazánkban, ahol kevés a tankötelesek száma és ezért az előbbi években egy-egy iskolához diákotthonok létesítése mellett vonták össze a tanulókat. Ez messzemenő jogot biztosított számukra a magyar tanulókkal szemben, akik számára a szakrendszerű oktatást sehol sem tettük lehetővé diákotthonok nyitásával. Az általános iskolák fejlesztésére hozott legutóbbi minisztertanácsi határozat csak most jelölte meg az egész országra kiterjedően az irányelveket. A nemzetiségi iskolák előbb említett fejlesztése véleményem szerint csak a minisztertanácsi határozat végrehajtása során folytatódhat. Nemzetiségi középiskoláinknál is problémák vetődnek fel, mert felsőoktatási nemzetiségi intézmények viszont nincsenek. Sok nehézsége származik a nemzetiségi tanulóknak egyetemre való bejutásuk alkalmával a magyar nyelv nem kielégítő ismerete miatt. Ezért feltétlenül megvizsgálandó, hogy a magyar nyelv tanításának arányait a középiskolákban hogyan lehetne helyesen kialakítani.