Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

félnek, hogy a német lakossághoz való közeledés esetleg a kapott ház, föld, a lábasjószág visszaadását jelentheti, ezért politikai érvek mögé bújva, elzárkóznak minden közeledéstől. Lánycsókon a német szülők kérték a német nyelvtanulás bevezetését. A lánycsóki függetlenített községi titkár (erdélyi telepes) a német nyelvű iskolai oktatásról beszélve kifejtette: nem értene egyet azzal, hogy az iskolában újra tanítsák a német nyelvet „mert az ismét lovat adna a németek alá". A párttitkárnak ezzel a megállapításával teljesen egyetértett az ugyancsak jelenlévő tsz-párttitkár is (ugyancsak erdélyi telepes). A velük való beszélgetésből nagyon élesen rajzolódott ki: politikai munkájukat, minden lépésüket az irányítja, nehogy valami olyasmit tegyenek, olyan lépéshez járuljanak hozzá, ami a németek „jogukba való visszahelyezését" jelentené. „Mi" és „Ők", ez a kifejezés határozza meg Lánycsókon a magyar és német lakosság viszonyát, és ez a megállapítás nem korlátozódik Lánycsók községre. Többé-kevésbé érvényes a megye németlakta vidékeire. A pártszervezetek nem törekszenek arra, hogy a német ajkú lakosság legjobbjait kiválogatva, egyéni elbírálás alapján, közelebb hozzák a párthoz. A német ajkú párttagok száma elenyészően csekély. Lánycsókon pl. 2000-nél több lakosa van, s ebből 70% német - 2 ötven éven felüli német ajkú tagja van a pártnak -, a helyzet máshol sem sokban különbözik. A pártszervezetek általában elzárkóznak a németektől, megbízhatatlannak tartják őket, s ami a legnagyobb hiba, az ifjúság körében sem igyekeznek felkutatni a legjobbakat. A DISZ-szervezetek nem fejtenek ki olyan munkát, hogy soraikba tömörítsék a magyar fiatalok mellett a német fiatalokat is, hogy a lenini-sztálini nemzetiségi politika helyes ismertetésével őket is megfelelően bevonják a politikai-kulturális életbe, hogy ezen keresztül mellénk állítsák őket bár erre a német fiatalok részéről meglenne az érdeklődés. Az agitációs munka során csak nagyobb mozgósítás esetén keresik fel a németeket. „Vagyonkorlátozottak, beszolgáltatniuk nem kell, az állami gazdaságban, tsz-ben jól dolgoznak, minek agitálni közöttük?" (lánycsóki függetlenített párttitkár). Nem egyedül a lánycsóki párttitkár véli, hogy a németeknek egyedül a munkához van joguk. Ebből a helytelen elméletből kiindulva természetesen elmulasztják, hogy az agitációs munkában meggyőzzék a német ajkú lakosságot: a magyar népi demokráciában minden becsületes dolgozónak egyenlő jogai vannak, s ezen keresztül mit jelent számukra perspektívában a becsületes állásfoglalás a népi demokratikus rendszer mellett. A párt és tömegszervezeteink ezt elmulasztják, ugyanakkor agitál közöttük a pap, az ellenség. A német ajkú lakosság körében fokozott a klérus befolyása. A falusi pártszervezetek mellett, a Baranya megyei üzemi pártszervezetek sem foglalkoznak a németekkel, a német problémát nem ismerik

. Pedig a pécsi MESZHART'-bányák vagy a komlói bányák dolgozóinak is igen nagy százaléka német. A Baranya megyei bányászoknak mintegy 35-40%-a német. Különösen sok német van a műszaki középkáderek és a műszaki értelmiség köreben. Ezek szoros, rokoni kapcsolatban vannak a falu vagyonkorlátozott németségével, napi kapcsolatban vannak a mind több bejáró vagy lassan be-