Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Pandurovity Boriszláv délszláv tanulmányi felügyelő 1952. május 22-i jelentésében azt írja, hogy Tótszentmártonban a tanácselnök véleménye szerint a magyar nevelők ellenzik a horvát nyelvű oktatást, a délszláv középiskola ellen agitálnak. Ilyen és ezekhez hasonló jó és rossz példákat sokat sorolhatnánk fel. Olyan példákról is tudunk, amelyek nemzetiségi szempontból foglalkoznak egy-egy község helyi pártszervezetének a munkájával. Ilyen példa az, amit délszláv felügyelőnk kópházai kiszállásáról ír: „Ez Nyugat-Magyarország legnagyobb délszláv települése. 2000 horvát lakik [ott], tiszta délszláv község. Ausztria határán fekszik. A múltban az Osztrák-Magyar Monarchia idejében a lakosság túlnyomó része marhakereskedelemmel foglalkozott. A Horthy-korszak alatt sokan csempészetből éltek, sokan pedig az ausztriai gyárakban helyezkedtek el. Bécs 70 km-re van tőlük, és fenntartották Béccsel az összeköttetést oly értelemben, hogy vásárlást, mérkőzéseket Bécsben nézték meg. Ez vonatkozik Und községre is. Erezhető a Nyugat befolyása. 300 családnak a hozzátartozói Nyugaton élnek főképpen Amerikában, de vannak olyanok is, akik a hitleri hadsereg visszavonulásával Nyugatra mentek és ott élnek, akad szép számban disszidáló is. A pártszervezet a faluban gyenge, mindamellett hogy van 52 párttag. A párt vezető szerepét nem lehet érezni. Ahelyett, hogy a párt lenne a falu vezetője, a tanács az. A tanácshoz a dolgozók minden ügyes-bajos kérdéssel fordulnak. A tanácselnöknek és az alapszervezeti párttitkároknak az a véleménye, ez azért van, mert a függetlenített párttitkár magyar anyanyelvű más községből, és nem tud horvátul, így nem képes a dolgozókhoz közeledni. Pártvezetőségi értekezletet nem tartanak. A párt munkáját így a pártvezetőség nem értékeli ki. Ha a JB-ból valaki kijön csak a párttitkárral tárgyal, a többi vezetőségi taggal nem beszél. A faluban az a benyomás, a délszláv dolgozók között, hogy azért hoztak ide egy más községből magyar nyelvű függetlenített párttitkárt, mert nem bíznak a délszlávokban. Maguk a párttagok vallják, hogy van közöttük is megbízható, jó délszláv párttag, és miért nem tölthetné az be a titkári tisztséget." Ezért úgy véljük, hogy a nemzetiségi oktatás kérdéseiben hozott elvi döntéseket, esetleg a nemzetiségek jogainak a helyes végrehajtására vonatkozó más állami csúcsszerveknek az állásfoglalásával együtt miheztartás és egységes kivitelezés végett szükséges lenne párt- vagy kormányhatározatban ismertetni. Budapest, 1952. november hó 5-én Kovács Péter osztályvezető MOL XIX-I-4-g. 35. tétel. - Öloldalas, géppel írt fogalmazvány, géppel írt aláírással.