Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

1972. április 19-én elfogadott alkotmánya

5 pedig - előző alkotmányunk nemzetiségi pontját pontosítva és kibővítve - kimondja, hogy „... a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását." (pl. §. 3. bek.) Mindezek a szerénynek tünő, de nagy horderejű és a szocializmust építő népek közeledését is elősegítő állásfoglalások és hatásuk, valamint a nemzetiségi szövetségek kongresszusa, indokolttá teszi annak a kérdésnek a részletesebb megvizsgálását, hol tartunk a nemzetiségpolitikai határozatok végrehajtásában, mennyire vagyunk képesek a megnövekedett feladatok realizálására és betöltésére. Annyi bizonyos, hogy jelenleg van kiérlelt nemzetközileg is jelentős elvi, következetesen internacionalista nemzetiségi politikánk, amelynek létrejötte részben a feladataikat értő, s világosan látó speciális szervei, másrészt pedig az állami s társadalmi végrehajtó szervek is egyre inkább egész tevékenységük szerves részeként és folyamatosan kezelik a sajátos nemzetiségi politikai feladatokat. Ezt az 1972. június 1-jei állapotból tükröző jelentések alapján már elöljáróban is meg lehet állapítani. Mindez nem akarja a képet problémamentessé stilizálni. Mindössze annak a szemléletnek a jogosságát kívánja érvényesíteni, amely nemzetiségi politikánkat a bonyolult, szerteágazó és problémáktól sem mentes, történelemformáló folyamat kiküszöbölhetetlen és sajátos részeként fogja fel, és megoldásának útját a szocializmus építésének általános feladataival összefüggésben egyengeti. Ezt a sommásnak tűnő megállapítást szeretné a jelentés - a rendelkezésre álló bőséges anyag és a szűk terjedelem ellentmondásaival birkózva - a nemzetiségi politika néhány sajátos területének keresztmetszetében bizonyítani, elemezni, majd annak alapján néhány következtetést és javaslatot megfogalmazni. I. A nemzetiségi lakosság egyenjogúsága A társadalmi-gazdasági egyenjogúság kérdései A társadalmi-gazdasági egyenjogúság folyamatának megállapítása érdekében speciális jellegű felmérés nem folyt, de a rendelkezésre álló megyei adatokból az derül ki, hogy a nemzetiségek a szocialista társadalom fejlődésének vívmányait a magyarokkal egyenlő mértékben élvezik, termelt javaiból velük együtt, munkájuk szerint részesednek.