Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

b) igen gyakran a nemzetiségekhez tartozó vagy nem tartozó személy státuszát félreérthető módon megkerülték : „nemzetiségi származású", „a nemzetiségi nyelven beszélő" tanácstagról vagy tisztségviselőről írnak. Márpedig ebből nem tűnik ki, vajon a képviselet valóságos-e, elegendő-e stb. Néhány megyén (Baranya, Bács-Kiskun, Vas, Zala) kívül nem érezhető ezen a területen őszinteségre törekvés, pedig itt kellene a megyei tanácsi szerveknek kezdeményezniük, előmozdítaniuk a politikai fejlődést. Baranyában a megyei tanács nemzetiségi tagjainak aránya 8, Mohács városban 28,3, a mohácsi járás községeiben 37, a sásdi járáséiban 8,5%. A tanácsi tisztségviselők arányáról a jelentés nem tartalmaz anyagot; a népfrontbizottságok tisztségviselőiről igen. (A községekben 40 német - 10,8% -, 23 horvát - 6,2% - elnököt választottak meg; valamint 55 német és 18 horvát titkárt.) Bács-Kiskun megyében határozat született arra, hogy az állami és társadalmi vezetői tisztségekben a nemzetiségi dolgozók képviseletének meg kell felelnie ténylegesen társadalmi súlyuknak. E határozat végrehajtása során elérték, hogy az egyes funkciók nemzetiségi aránya megfelelő lett. Dunaegyházán pl. a vb-titkár, a tsz-elnök, a párttitkár, a népfront-elnök, az iskolaigazgató, helyettese és az orvos szlovák. A nemzetiségi képviselet a tanácsokban megfelelő, pl. Hajóson 40, Nemesnádudvaron 52, Hartán 46%. Békés megyében a jelentésben felsorolt adatok szerint a jelentősebb nemzetiségi településeken a pártvezetésben a tanácstagság soraiban és a tsz-vezetőségekben a nemzetiségi arány megfelel a lakosságon belüli aránynak. (Tótkomlóson a tanácstagság 60, Méhkeréken 96%-a nemzetiségi. Zavaróan hat e jelentésben az a megjegyzés, amely szerint a békéscsabaiak 25,6%-a, míg a tanácstagság 50%-a beszéli a szlovák nyelvet. Ez semmit nem mond a nemzetiségi jogokról.) A borsodi jelentés ezt a kérdést nem érinti. Csongrádban a tanácstagok aránya megfelel a lakosság összetételének (Magyarcsanádon 42, Pitvaroson 24% stb.) A jelentés szerint a nemzetiségi községek tanácsi vezetői közül valamelyik nemzetiségi (így Deszken és Tiszaszigeten a vb-titkár). Fejér megye jelentésében érdekes képet mutat az, hogy a nemzetiségi községekben a nemzetiségi tanácstagok aránya (37, illetve 31% a két érintett járásban ) magasabb mint a vb-tagoké (29, illetve 25%) és a társadalmi, tömegszervezeti és termelőszövetkezeti vezetőségeké (30, illetve 24%). Győr-Sopron megyében a megyei tanácstagok közül 3 nemzetiségi, ami aligha felel meg a lakosság arányának. A nemzetiségi községek tanácstagjainak valamivel kevesebb mint a fele nemzetiségi. Hajdú-Biharban a nemzetiségek által lakott két járásban a tanácstagok 5%-a nemzetiségi; a megyei tanácstagok között 3 ilyen személy van. 4 községben (5 közül) román nemzetiségű a tanácselnök; a nemzetiségi többségű községekben a párt- és tömegszervezeti funkciók 60-70%-át töltik be románok. Heves megyében Mátraszentimrén és a hozzácsatlakozó településeken a szlovák lakosság aránya 44%, a szlovák tanácstagoké majdnem 70, a végrehajtó bizottsági tagoké 40, a népfront bizottsági tagoké 50%. Komárom jelentésében erről a kérdésről nem esik szó. A mellékelt tanulmány szerint a községi tanácsokban, társadalmi és tömegszervezetekben az arány megfelelő; nem ez a helyzet azonban a megyei ta-