Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

azokkal egyenlő (a tsz-ekben a termelési érték, a személyi jövedelem, a beruházások volumene, a lakásépítések aránya, a háztartási gépekkel való ellátottság, az infrastrukturális ellátottság stb. általában magasabb). Ugyanakkor néhány nemzetiségi községben a gazdálkodás kedvezőtlen viszonyok közt folyik, foglalkoztatási gondok vannak. A jelentés a nemzetiségi területekről pontos képet ad, de hiányzik ezeken belül a lakosság helyzetének felmérése. Bács-Kiskun megye jelentése szerint a nemzetiséglakta területeken a lakosság jövedelme, életszínvonala, kommunális ellátottsága magasabb az átlagosnál; itt is nagy az iparosodás, ami nagyfokú „integrálódáshoz" vezet. BorsodAbaúj-Zemplén jelentéséből kitűnik, hogy a nemzetiségi lakosságnak azonos arányú része dolgozik a mezőgazdaságban és az iparban; keresetük, életkörülményeik azonosak a magyar lakosságéval. A gazdasági helyzet itt is lényegesen javult. Hajdú-Biharból azt jelezték, hogy a nemzetiségi községek nagy részének tsz-ei kedvezőtlen előfeltételek mellett működnek. Az egyik községben kiemelték a román tsz-tagok szorgalmát. A nemzetiségi lakosság zöme mezőgazdasági dolgozó. A Komárom megyéből beküldött külön tanulmány szerint a nemzetiségi lakosság életszínvonala kedvezően alakult, az ipari üzemekben dolgozók kereseti viszonyai semmiben sem térnek el a magyarokétól, a bányászatban dolgozóké meghaladja az országos átlagot. A német lakosságú községek jelentős részében foglalkoztatási gondok vannak; a tsz-ek jelentős része az átlagosnál nehezebb gazdasági körülmények közt gazdálkodik. Vas megyében különböző céltudatos intézkedések hatására megszűnt a nemzetiségi területeken a foglalkoztatási gond. A szlovén községek településhálózati tervei alapján egyes nemzetiségi községek funkciói megerősödtek. A Zala megyei jelentés külön kitér a nemzetiségi fiatalok érdekében tett intézkedésekre az ipari és mezőgazdasági szakmunkásképzés terén. Ez oldja meg a területek foglalkoztatási gondjait, így a jelentős elvándorlás csökkenését is. Nem tért ki a gazdasági egyenjogúság semmiféle kérdésére sem Békés, Csongrád, Fejér, Győr-Sopron, Heves, Nógrád, Pest, Somogy, SzabolcsSzatmár, Tolna, Veszprém megye jelentése. 2. A kulturális egyenjogúság kérdését külön megragadni nehéz, mert voltaképpen egyszerre magába foglalja a nemzetiségi oktatásügyet és a nyelvhasználatot, a közművelődés és a népművészet egyenlő esélyeit, valamint a hírközlésben, tájékoztatásban az arányos szerepet. Ezért erre a kérdéscsoportra más összefoglalóknál részletesebben válaszolnak minden bizonnyal. Csak a legjellegzetesebb sajátosságokat érintem. Sok jelentésben a népművészet területén a nemzetiségi jogok megvalósulásának tartják a „Röpülj Páva" mozgalom nemzetiségi részének erősödését, illetve a „Reich brüderlich die Hand"

1 mozgalmat. Az egyenjogúság sérelmeként vetődik viszont fel a szlovák és a román nyelvű rádióadás hiánya hazánkban (az előbbit érezhetően bürokratikus huzavona is okozza), valamint a román nyelvű lap kétheti megjelenése. A kulturális egyenjogúság legégetőbb problémája az anyanyelvi oktatás mai helyzete. Erről azonban csak a német és délszláv szövetség jelentése ír, míg a