Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Lásd a 70. dokumentumot. Lásd a 70. dokumentum 2. számú jegyzetét. Lásd a 70. dokumentum 2. számú jegyzetét. Lásd a 70. dokumentum 3. számú jegyzetét. 83. Pécs, 1972. november 28. Bihari Ottó jelentése a nemzeti egyenjogúságról a gazdasági, kulturális és politikai életben A rendelkezésre álló anyagok áttekintése nagyon bonyolult, már csak azért is, mert alig (vagy nagyon egyenetlenül) tartalmaznak pontosabb adatokat a nemzetiségi lakosság létszámáról. Pl. a statisztikai adatoknál nem lehet tudni, milyen arányok alakultak ki az egyes nemzetiségi területek (községek, városok) lakosságán és tanácstagságán belül. A lélekszám megállapításánál a legtöbb megye jelentésében a hivatalos népszámlálási adatokból indul ki anélkül, hogy ennek a számnak az ellenőrzését akárcsak fel is vetnék. Másik oldalról nem állapítható meg, milyen alapon rögzítették a tanácstagok, végrehajtó bizottsági tagok és tisztségviselők nemzetiségi hovatartozását. Az a benyomás alakul ki, hogy a megyei jelentések többsége a nemzetiségi lakosság lélekszámát a hivatalos népszámlálás adatai alapján alacsonyra becsüli, a tisztségviselők esetében pedig gyakran már a nyelvtudást (kétnyelvűséget) is elegendőnek tartja a nemzetiséghez tartozás megállapításához. Ilyen körülmények között a megállapítások jó része nagyon labilis. Ahhoz, hogy megállapításainknak végre szilárdabb alapot biztosítsunk, elsősorban a statisztikai adatok rendezésére kellene erőfeszítéseket tennünk (oly módon, ahogy azt pl. Baranyában a nemzetiségi albizottság kezdeményezte). 1. A nemzetiségi egyenjogúság elsősorban kulturális vonalon vetődött fel a jelentésekben. Különösen feltűnő, hogy a nemzetiségi szövetségek szinte semmi figyelmet sem szentelnek a gazdasági egyenjogúság problémájának és aránylag nagyon keveset a politikai kérdéseknek e területen. A szövetségek egyoldalú kulturális beállítottsága - véleményem szerint - kirekeszti mindezeket a problémákat a nemzetiségek életének sokoldalú megismertetéséből. Az az „idilli" kép, amely szerint a nemzetiségi tagságú termelőszövetkezetekben mintaszerű szorgalmat és fejlődést tapasztalnak, elleplezi azt a tényt, hogy egyes nemzetiségi területek - a környéken lévő magyar községekkel együtt - hazánk gazdaságilag elmaradott részei. Akár a keleti, az északi vagy a déli határterületeken egyaránt számolni kell ezzel a problémával s ennek különleges nemzetiségi vetületével. A megyei jelentésekben néha érintik a gazdasági egyenjogúságot. A legrészletesebb ebben Baranya jelentése. Eszerint a nemzetiségi területeken a gazdasági élet színvonala általában magasabb, mint a magyar területeké, vagy