Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
Pozitív jelenség, hogy a szlovák vezetés napirendre tűzte a Matica Slovenská tevékenységével kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdések felülvizsgálását, illetve kidolgozását. Ennek keretében módosítani fogják a külföldi tevékenységét is. A Matica Slovenskával - illetve a külföldi szlovákokkal foglalkozó intézettel - a MM Nemzetiségi Osztályán kívül a Magyarok Világszövetségének volt tájékozódó jellegű kontaktusa. C/ Magvar-román reláció 1/ A nemzetiségekkel kapcsolatos román álláspont lényege a következőkben foglalható össze: - a nemzetiségi kérdés megoldása egyedül és kizárólag annak az országnak az ügye, amelyben a nemzetiség él; - a nemzetiségek sajátos helyzetéből eredő sajátos igények és szükségletek kielégítése egyedül és kizárólag annak az országnak a feladata, amelyben a nemzetiségek élnek; - ebből kiindulva nem ismerik el, hogy a nemzetiségek sajátos szükségleteinek kielégítése bárminemű államközi együttműködés, kétoldalú államközi szerződés tárgya lehetne. E román álláspont nyilvánvaló okát abban a politikai törekvésben kell keresni, hogy elzárjanak minden lehetőséget a Romániában élő nemzetiségek és az anyanemzeteik közötti esetleges kapcsolat kialakulása tekintetében, de még inkább abban, hogy lehetetlenné tegyenek minden olyan külső hatást, amely fékezhetné vagy esetleg akadályozhatná céltudatos nemzetiségi politikájuk végrehajtását. A magyar-román relációban létrejött felsőszintű párt- és állami találkozókon céltudatosan törekedtünk arra, hogy a nemzetiségi párthatározatokból eredő konkrét feladatoknak is eleget tegyünk. A román fél magatartásán múlott, hogy nem tudtunk jelentősebb eredményt elérni. A magyar-román kapcsolatok fejlesztéséről szóló 1969. évi politikai bizottsági határozat egyik pontja kimondta, törekedni kell arra, hogy a magyarországi román és a romániai magyar nemzetiség kulturális fórumain - színházak, lapok, folyóiratok szerkesztőségei, személyiségei - a lehetőségek szerint közvetlen kapcsolatot létesítsenek a román, illetve a magyar hivatalos kulturális szervekkel. Az ezt követően létrejött felsőszintű érintkezések során ilyen szellemben kezdeményeztünk együttműködést ezen a területen is. Felvetésünkre például román részről közölték, készek megvizsgálni, hogy a magyarországi román iskolák tanárainak képzésében, illetve továbbképzésében segítsenek. Hangsúlyozták ugyanakkor fenntartásaikat, mert nem kíván-