Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

gekben a termelőszövetkezetek megalakulása a közeledést segíti, az egynemzetiségü községekben némileg a jelenlegi zárt közösségek konzerválása irányában hat.) Ami a nem magyar anyanyelvű lakosság nemzetiségi tudatát és igényeit illeti: a korábban vázolt, történelmileg kialakult feltételek következtében - amelyekhez a felszabadulásig a magyar uralkodó körök elnyomó, erőszakos elmagyarosító politikája is hozzájárult - nemzetiségeink körében nem alakult ki határozott nemzeti öntudat, s arról csak egyes csoportok, rétegek (főleg német és szerb értelmiségiek) esetében beszélhetünk. Egészében Magyarországhoz, a szocialista rendszerhez integrálódott nemzetiségi csoportoknak tekinthetjük őket. A kis létszám, a települési szórtság és a nemzeti öntudat fejletlensége döntően határozza meg nem magyar lakosságunk nemzetiségi igényeit. Ezek alapvetően az egész lakosságéval azonos politikai és gazdasági jogok, illetve lehetőségek biztosítására irányulnak; ezenkívül nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik megőrzéséhez, ápolásához, valamint a határon túl élő rokonságukkal való szabad kapcsolatuk fenntartásához ragaszkodnak. A Politikai Bizottság 1958. évi határozatának hatása nemzetiségi politikánkra Az MSZMP Politikai Bizottsága 1958. évi határozata a nemzetiségek között végzendő politikai, oktatási és kulturális feladatokkal foglalkozott. Elemezte a hazánkban élő nemzetiségek helyzetét az adott időszakban, megfelelően alkalmazva a marxizmus-leninizmus tanítását hazai viszonyaink között. Elvi jellegű állásfoglalásai, gyakorlati útmutatásai egyértelműen pozitív hatással voltak nemzetiségi politikánk megvalósítására. Javult a helyi politikai és állami szervek e kérdésben kifejtett tevékenysége; fokozódott - a törvényes garanciák hiánya ellenére is - a nemzetiségek képviselete a választott szervekben; a nemzetiségi szövetségek feladatainak újrafogalmazásával, társadalmi felelősségük növelésével igényesebb és sokrétűbb munkára késztette azokat; körvonalazta a nemzetiségiek kulturális életének továbbfejlesztését, feltételeket teremtett és biztosítékokat nyújtott az iskolai és iskolán kívüli kulturális élet kibontakoztatására. A jó politikai légkör következtében örvendetesen megnőtt a nemzetiségi dolgozók politikai és társadalmi tevékenysége. Fejlődött a közügyek iránti érdeklődésük, és azok gyakorlati intézésében való aktív közreműködésük. (Figyelmeztető jelek azonban e vonatkozásban is vannak: Veszprém és Vas megyei tapasztalatok szerint például a nemzetiségi lakosság észrevehetően visszahúzódik a közügyekben való részvételtől.) Politikai szempontból teljes megelégedéssel veszik tudomásul, hogy megítélésüknél a legfőbb kritérium: hogyan teljesítik az ország szocialista építésében rájuk háruló feladataikat, hogyan tesznek eleget állampolgári kötelességeiknek, hogyan veszik ki részüket a békéért, a társadalmi haladásért folyó küzdelemből.