Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
A közügyek iránti aktív érdeklődést elősegítette, hogy - főleg az 1963. és az 1967. évi 3 választások alkalmával - a nemzetiségi dolgozók közül számosan kerültek a községi tanácstagok sorába, végrehajtó bizottságokba, tanácsi funkciókba. Képviseletük többnyire megtalálható a járási és megyei tanácsokban és - a román nemzetiség kivételével - az országgyűlésben is. Sok nemzetiségi dolgozót találunk vezető beosztásban a termelőszövetkezetekben, a Hazafias Népfront helyi bizottságaiban, valamint a tömegszervezetek helyi szervezeteiben is. A fenti eredmények ellenére is meg kell azonban állapítanunk: nincs reális képünk arról, hogy a nemzetiségek képviselete számarányukhoz és a kérdés politikai jelentőségéhez mérten - a különböző szintű választott testületekben mennyire megoldott. A határozat jó politikai légkört teremtett a nemzetiségi szövetségek munkájához, társadalmi bázisuk kiszélesítéséhez is. Tevékenységükben előtérbe kerültek a közvetlen politikai feladatok, bár gyakorlati munkájukban még ma is a népművelő munka dominál. A szövetségek - mint a Hazafias Népfront csatlakozó szervei - jó együttműködést alakítottak ki a HNF központjával, megyei, járási és helyi bizottságaival. Ez a jó együttműködés jelentős mértékben biztosítja a nemzetiségi szövetségek kapcsolatait, valamint a nemzetiségi és a magyar lakosság szorosabb együttműködését. Eredményesen munkálkodnak a nemzetiségek között végzendő sajátos politikai formák kialakításában, szélesítésében. (Magyar és anyanyelvi politikai gyűlések, országos jellegű kulturális körutak, nemzetiségi napok, barátsági és békeestek, szövetkezeti napok stb.) E munkához a szövetségek sok segítséget kapnak a megyei pártbizottságoktól és tanácsoktól, különösen Baranya, Békés, Nógrád és Vas megyében. A társadalmi jelleg kiszélesítését segítette elő az a szervezeti keret, melyet a nemzetiségek politikai fórumának is nevezhetünk: az országos munkaértekezletek, melyek négyévenként - a népfrontkongresszust követően - kerülnek megrendezésre. A párthatározatot követően 1960-ban és 1964-ben voltak ilyen tanácskozások, amikor is a nemzetiségek helyzetét és problémáit nem elszigetelten, hanem általános társadalmi-politikai keretben elemezték. Ezeken az értekezleteken választják újjá a szövetségek mellett működő társadalmi bizottságokat is. Pozitív hatásúak a Magyar Népköztársaság és a környező baráti szocialista országok között erősödő kapcsolatok is, ami - a témát illetően - főleg a nemzetiségek anyanyelvének, nemzeti kultúrájuk ápolásának jobb lehetőségeiben nyilvánul meg. Az adott országokkal megkötött kulturális egyezmények, munkatervek konkrétan foglalkoznak a hazai nemzetiségek igényeivel is.