Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

A párthatározat megjelenése óta a szövetségen belül megszűnőben van a „bizonytalanság, az egy helyben topogó, töprengő vonalvezetés". A szövetség dolgozói igyekeznek hasznos munkát végezni, és a területi aktívákat is mozgósítani. A szövetség területi kapcsolatai javulóban vannak. Aktívahálózata főleg pedagógusokból áll, de kevés számban dolgozó parasztokat, tsz-tagokat is találunk. Jó kapcsolatai vannak a nemzetiségi párttagokkal. A szövetség kapcsolata és együttműködése a Hazafias Népfront Országos Irodájával, a tanácsi szervekkel és a Hazafias Népfront területi szerveivel jó. A párt megyei, járási és helyi szerveivel a kapcsolat intenzív, de nem mindig egyértelmű. A szövetség dolgozói nem mindenkor fogadják el a megyei és járási pártbizottságoknak a gyakorlati életből leszűrt elvi megállapításait. (Lásd a Pest, Békés megyei tapasztalatokat.) Örvendetes fejlődést mutat a szövetség munkája a kultúrcsoportok irányítása terén. A működő 40 kultúrcsoport közül 15-16 csoportban állandó, tervszerű munka folyik. Javult a csoportok műsoranyag-ellátása és a csoportokkal való politikai és szakmai foglalkozás. A csoportok munkája, szereplése segíti a dolgozók szocialista tudatának fejlődését. Általában sok szép elgondolása volt a szövetségnek a hazai szlovákok haladó hagyományainak feltárására (munkás-parasztmozgalom, irodalmi, művészeti, néprajzi bizottságok), de ezek az elgondolások nagy részben nem valósultak meg. 3. A felsorolt eredmények mellett a szövetség munkájában hiányosságok is tapasztalhatók. a) A szövetség munkatársai többségükben pártunk tagjai. Ennek alapján megvan a lehetősége a szövetségen belüli elvi-politikai egység megteremtésének. Az elvi-politikai egység kialakítását azonban fékezik a még fellelhető és újra meg újra visszatérő helytelen nézetek. A leggyakoribb az az aggályoskodás - amely nem feltétlen „biológiailag konzerváló" céllal jelentkezik a szövetség dolgozóinál -, hogy a szocialista tudat fejlődése nem párosul a nemzetiségi jogokkal való élés igényeivel. Ezért a szövetség egyes munkatársai az e területen végzett munkájukat hiábavalónak tartják. Ez a helytelen nézet még a nemzeti öntudat fejlesztésének koncepciójából fakad. Ennek „hiánya" miatt térnek vissza és szállnak síkra időszakonként a nemzetiségi nyelvoktatás kötelezővé tételéért.