Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
szövetség munkájának elemzését nem lehet elvonatkoztatni azoktól az objektív körülményektől, amelyek munkáját meghatározzák. Pl. a német nemzetiség történelmi szerepe a II. világháború előtt és alatt, a Volksbund, a demokratikus fejlődés biztosítása érdekében tett intézkedések a felszabadulás után, a kitelepítések, vagyonelkobzások, ezek politikai hatása, a passzivitás, a természetes asszimiláció stb. Ezekből a körülményekből adódott, hogy a hazánkban élő német nemzetiségek kezdetben tartózkodóan fogadták az 1955-ben megalakult szövetség munkáját - bár általában szükségesnek tartották azt. Olyan vélemények gátolták munkáját, hogy „A német szövetség meg akarja tudni azt, hogy kik a valójában németek, és ezzel új kitelepítést készít elő." Innen az a felemás helyzet, hogy barátkozni szerettek volna a szövetséggel, de féltek is tőle („Vörös volksbundnak" tekintették). A párt 1956-os és 1958-as határozata 2 , valamint a nemzetiségi kérdésben folytatott gyakorlati politikája ma már jórészt feloldotta ezt az ellentmondást. E határozatok a szövetség munkájára is termékenyítő hatással voltak. Megszüntették azt az egyoldalúságot, ami ezt megelőzően a nemzetiségi szövetségek munkáját általában jellemezte. (Csak kulturális kérdésekkel foglalkoztak.) A szövetség politikai tevékenységének kibontakozása az ellenforradalom után nagymértékben elősegítette a passzivitás feloldását a német dolgozók között. Különösen eredményes volt ez a munka 1958 novemberében, a választási előkészületek idején. Szoros kapcsolatot épített ki a Hazafias Népfront Országos Központjával, megyei és járási szerveivel, a német nemzetiségi tanácstagokkal, országgyűlési képviselőkkel, párt- és tömegszervezeti funkcionáriusokkal. Politikai munkájával segítette a mezőgazdaság szocialista átszervezésének munkáját. Eredményesen szállt szembe a németek elkülönülő magatartásával, pl. önálló német termelőszövetkezetek alakítása stb. Népművelési és kulturális felvilágosítómunkájával a szövetség segítette a német nemzetiségi dolgozók szocialista tudatának formálását. E munka szervezésére és irányítására széles aktívahálózatot hozott létre. Javulás tapasztalható az aktivisták kiválasztásában is. Helyes az a kezdeményezés, hogy felkutatják az antifasiszta mozgalom s a munkásmozgalomban részt vett német dolgozókat. Javul a mozgalmak ismertetése is. A fentiekben felvázolt eredmények mellett még komoly hiányosságok vannak a szövetség munkájában. Első helyen említjük, hogy még nem sikerült a szövetség apparátusán belül kialakítani az elvi-politikai és ideológiai egységet. A szövetség egyes dolgozóit erősen megfertőzték a Schweighoffer-féle 3 nacionalista szűk látókörű nézetek. (Pl. Krix Györgyöt 4 , aki ennek következtében is súlyos politikai hibákat követett el azáltal, hogy a befelé fordulást, a konzerválódást és a
