Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

A fentiekből következik, hogy a nemzetiségi iskolák a magyar iskoláknál lényegesen alacsonyabb színvonalúak, tehát érthető, hogy a nemzetiségi szülők gyermekeiket szívesebben adják magyar iskolákba. A minisztérium az elmúlt és az idei tanévben a fenti nehézségek kiküszöbölésére a következőket tette: I. Kiértékelte a helyszínen a nemzetiségi községeket (kb. 250-et), hogy megállapítsa az elmagyarosodás mértékét, felmérje a nemzetiségi igényt. Ezeknek a tapasztalatoknak az alapján megindult a nemzetiségi iskolák és kollégiumok szervezése és a nemzetiségi nyelv oktatásának a bevezetése. Ezzel párhuzamosan a félelem leküzdésére megindult a felvilágosító munka a nemzetiségi községekben. (Ezt a munkát a nemzetiségi szövetségekkel együtt végeztük.) A szervezési munka eredményeit a melléklet mutatja. A legszembetűnőbb a fejlődés a szlovák nemzetiségnél. Ez azzal magyarázható, hogy az áttelepítések során a legelhanyagoltabb terület volt a szlovák nemzetiségi oktatás, és ezen kellett először változtatni. A szétszórt települések és a lakosság ellenállása folytán az általános iskolás kollégiumok és körzeti általános iskolák szervezésére vettük az irányt. A délszláv népiskolák csökkenését az általános iskola megszervezése magyarázza. Ugyanis a pomázi általános iskola megszervezésével 3 kis létszámú népiskola szűnt meg. (Egy 10 tanulólétszámon aluli népiskolát tanító hiányában szüneteltetünk.) A délszláv nyelv oktatásának csökkenése az orosz nyelv bevezetésével kapcsolatos. A román népiskolák csökkenése a népiskolák általános iskolává való átszervezésével állott elő. A nemzetiségi népiskolák közül 60% osztatlan, 10% két tanerős, 30% több tanerős, illetőleg általános iskola. Az egy tanerős iskolák döntő többsége délszláv népiskola. Ezen a területen az utóbbi év csak igen kis fejlődést hozott. II. A nemzetiségi oktatókáderek vonalán a minisztérium kétféle intézkedést tett: Először a délszláv tanerők közül 10-et a tanév elején leváltottunk, helyettük elsősorban délszláv származású magyarországi (tehát nem jugoszláviai magyar) okleveles tanítókat állítottunk. Másodszor tanfolyamokat szerveztünk, amelyeken tanítókádereink csaknem kivétel nélkül részt vettek (szám szerint 277-en). Ebből 179 egyhónapos, 60 kéthónapos, 38 pedig szakosító tanfolyamon. Továbbá a múlt év elején nemzetiségi és politikai irodalommal láttuk el iskoláinkat, az év végén pedig 30 000 forint értékben ugyancsak szakmai és politikai (pedagógiai, nemzetiségi irodalmi és tudományos) könyvekből álló könyvtárat vásároltunk iskoláinknak.