Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Az órákon nevelési célok megvalósításáról nemigen beszélhetünk. A nevelők csupán a tárgyi cél elérésére törekszenek, úgy-ahogy. Sok helytelen módszer­rel találkozunk (Alsópetény, Bánk, Nőtincs), a nevelő maga felel a kérdésre, nem várja meg a tanuló gondolkodását, a kérdést egy tanulóhoz intézi, a többi nem gondolkodik. A nyelvtani szabályt nem a gyerekekkel állapíttatják meg az összegyűjtött példa alapján stb. Nincs szemléltetés, vagy nagyon hiányos. Gyenge a tanulók helyesírási, beszéd és kifejezési készsége. Sok helyen ke­verik a tótot a szlovákkal (néhol az orosz és magyar nyelvvel is). Az órák egy része inkább magyar nyelven folyik, sőt néhol még a szlovák dolgozatot is magyar nyelven írják (Nőtincs). 7 A tankönyvet és a tanmenetet szinte valamennyi nevelő maximalistának és nem a legjobbnak tartja. 8 Az a véleményük, hogy úgy készült, mintha az osz­tályban mindenki és jól beszélne szlovákul. Nehéznek találják a beszélgetési anyagot is. Mások a szószedetet kifogásolják. (Nem minden új szó található meg az olvasmány után, pl. a VI.-os könyvben.) Probléma az is, hogy a könyv irodalmi szlovák nyelven készült (bár ez a helyes), a gyerekek pedig tótul beszélnek. Vannak olyan helyek, ahol nincsenek tankönyvek minden osztályban (Terény, Bér, Egyházasdengeleg). A vizsgálódásom során elsősorban a nevelők részéről, szinte mindenhol fel­merült, hogy mikortól, melyik osztálytól kezdve tanítsák a szlovák nyelvet. Vannak iskolák, ahol végig tanítják, vannak, ahol csak a felső tagozatban. Vanyarcon panaszkodik a nevelő kartárs, hogy 40-es létszámból csak 13 be­szél szlovákul, a többi nem, nem tud ezekkel mit kezdeni az órán. Az Okta­tásügyi Minisztérium ez évi július 14-i rendelkezése 9 néhány kivételt említve kötelezővé tette ott, ahol a felsőben folyt, az alsóban is az oktatást. Ezt szinte sehol sem valósították meg. A nevelőkkel való beszélgetés folytán kialakult a kérdésre a felelet. Szükséges ezt elmondani, mert véleményünk szerint Pest­ről (OM, szövetség) jó pár helyen erőlteti a kérdést, nem akarják figyelembe venni a helyi magyarosodási folyamatot. A nevelök pedig nem mernek el­lentmondani, nehogy nacionalistáknak bélyegezzék (Ősagárdi igazgató véle­ménye). 10 Az álláspont a következő: ahol a szülők kérik, ott az alsó tagozat­ban is tanítják (pl. Terényben megkérdezték, és az I—II. osztályban 18 szülő írta ezt alá). Ahol kérik, és kicsi a létszám (Nőtincs, Nógrádsáp stb.), ott le­gyenek ezek az utolsó órák, s a többit ne kényszerítsük, vagy oktassuk az orosz nyelvet nekik. Egyéb helyen ne legyen az alsó tagozatban, de főleg ne az I—II. oszt.-ban, mert itt a gyerekeket nagyon megterheljük. A magyar írás, olvasás megtanítását zavarjuk. A rendelet feltétlen vegye figyelembe a helyi sajátosságokat. Van két német községünk is (Berkenye és Szendehely). Itt nincs iskolai ok­tatás. A szülők részéről bizonyos félénkség tapasztalható. Nem merik kérni a tanítást, mert mint mondják: „Nem akarunk úgy járni, mint azok, akik 1945 előtt verték a mellüket, hogy az ő gyereküket tanítsák németre is." 11 De a né­met tanítása a szlovák nemzetiségüeknél is ellentétet szítana. A statisztikai

Next

/
Thumbnails
Contents