Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Budapest, 1954. december 1. D. Gy.

1 feljegyzése a magyarországi németek lakóházproblémájáról Feljegyzés a magyarországi német nemzetiségű dolgozók lakóházproblémájáról A felszabadulás után Magyarországon a mintegy félmilliónyi német anyanyelvű lakosság nagy részének vagyonát elkobozták, és nagy tömegeket sok helyen minden válogatás nélkül - áttelepítettek Németországba. Azonban igen sokan, bár vagyonukat elvették, de kitelepítésre nem kerültek, vagy Németországból visszaszivárogtak. Több tízezerre tehető azoknak a német anyanyelvű bányászoknak, szegény és középparasztoknak száma, akik ma népi államunknak dolgozó polgárai, de őszinte, lelkes bekapcsolódásukat a szocializmus építésébe akadályozza gazdasági helyzetük, hogy tudniillik házuktól, földjüktől, sőt gyakran ingóságuktól is megfosztották őket, és sorsukkal, problémájukkal most - úgy látják - senki sem törődik. A II. világháború után a fasizmus bázisát képező (de csak a valóban fasiszta!) svábokkal szemben szükséges és helyes volt bizonyos intézkedések foganatosítása (bár ami gyakorlatban történt, azzal sok tekintetben nem lehet egyetérteni), de ma már megengedhetetlen, hogy hazánk legnagyobb nemzetisége, a legalább negyedmilliós németség egy számottevő részének vagyonfosztottságát fenntartsuk, és ezzel a népi összefogásból gyakorlatilag kirekesszük. A probléma megoldását halaszthatatlannak tartom. Itt több tízezer dolgozó parasztok és bányászok - problémáiról van szó. Ez nemcsak fontos gazdasági, de megítélésem szerint nagy súlyú politikai kérdés is! A magyarországi németek legégetőbb problémája a lakóházkérdés. Elvesztett vagyonukból leginkább ezt fájlalják. A németektől elkobzott házak egy részét telepesek (felvidékiek, délvidékiek, csángók stb.) kapták meg telekkönyvi tulajdonba. Ezekhez nyúlni természetesen nem szabad.