Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
A sváboktól elkobzott házak egy másik része azonban állami tulajdon ma is. Ezeket az illetékes szervek bérbe adták, gyakran éppen lakás nélkül maradt sváboknak, de rendszerint nem a volt tulajdonosoknak, mert a községi tanácsok többsége tartja magát egy régebbi rendelethez, mely szerint a vagyonuktól megfosztott németek még mint bérlők sem kerülhetnek vissza saját házukba. Aki a házban lakik, bért fizet utána, nem tatarozza azt, nem is kötelessége, de a jelenlegi tulajdonos - az állam - sem javíttatja, így a házak tönkremennek. Ez a régi tulajdonost, ki napról napra látja háza pusztulását, még jobban elkeseríti. Például Hajós községnek a kalocsai járásban 7500 lakosából hozzávetőleg 5000 német nemzetiségű, zömében dolgozó paraszt. A község 1200 lakóházából 450 állami tulajdonban levő németektől elkobzott ház. Ebből 30 már teljesen összedőlt, a többi is erősen megrongálódott. Érthető a sváb szegényparasztok elkeseredése. Kedvezőbb a helyzet például Dorogon, ahol sok német ajkú bányász házát elvették 1945^46-ban, de az utóbbi években, ha megürült a lakás, a tanács azt a volt tulajdonosnak utalta ki, aki azonban bért kell hogy fizessen a saját, bányászmunkabérből épített háza után. Ilyen körülmények között kívánjuk a német bányásztól, hogy lelkesen termelje a szenet, és a német paraszttól, hogy több mezőgazdasági terméket adjon az országnak. Úgy gondolom, sokkal lelkesebben dolgoznának a magyarországi németek, és sokkal inkább magukénak éreznék rendszerünket, ha ilyen, számukra létfontosságú gazdasági problémáikat megoldanánk. Mégis csak a lét határozza meg a tudatot! Az 1954. november 4-i Magyar Közlönyben megjelent 4/1954. VKGM sz. rendelet 2 , mely elrendeli az állami tulajdonban lévő kisebb házingatlanok értékesítését - a házuktól megfosztott német dolgozók problémáját teljesen figyelmen kívül hagyja. A ház azé lesz, aki többet fizet érte, elővételi joga annak van, aki éppen benne lakik, ez pedig amint említettem a legtöbb esetben nem a volt tulajdonos. Tehát a rendelet végrehajtása olyan befejezett állapotot teremtene, mely egyszer s mindenkorra lehetetlenné tenné, hogy a vagyonuktól megfosztott német dolgozók házukat valaha is visszakaphassák. Ezzel végsőkig fokoznánk a német dolgozók elkeseredését, és felkavarnánk németlakta falvaink békéjét. (Kb. 250 olyan község van az országban, ahol a lakosok több mint negyedrésze ma is német!) De ahol kivételesen a volt német tulajdonos lakik az eladásra kerülő állami házban, például egy dorogi bányász, az vagy él elővételi jogával, és teljes értékén újból megvásárolja azt a házat, melyet bányamunkájával szerzett bérén épített, vagy pedig eladják feje fölül a saját házát. Ez nyilvánvalóan megengedhetetlen.
